A német gazdaság recessziója nem fékezte, inkább továbblendítette a német-magyar kapcsolatokat. Hiszen első számú partnerünknél egyre több vállalkozás döntött úgy, hogy a hazainál nagyobb hatékonyságot garantáló gazdasági környezetbe helyezi át termelését, és Magyarország e tekintetben versenyképes. Mivel azonban a nagyobb cégek már szinte kivétel nélkül jelen vannak nálunk, a jövőben inkább a kisebb és közepes befektetőkre számíthatunk.

Az elmúlt tizenöt év átlagában Németország az első számú üzleti partnerünk.

- Ezen belül a kereskedelmi forgalmat, illetve a tőkebefektetéseket tekintve évente persze vannak kisebb eltérések - mondja kérdéseinkre válaszolva Gombai Nagy Károly, az ITD Hungary német referense, hozzátéve, hogy az egyes német tartományokban külön-külön igen nagyok a különbségek a német-magyar kapcsolatokban. Hiszen míg a délnémet régióban - Bajorországban vagy Baden-Württembergben - dolgozók számára már aligha mondhatunk újat a magyar befektetési lehetőségekről, a Hamburg környéki északi tartományok figyelme mostanában terelődik ránk. S külön kategóriát jelentenek a volt NDK-s területek, amelyek bizonyos szempontból mint versenytársaink jelentek meg ez idáig. Azt pedig érdemes tényként elfogadni, hogy Branderburg, vagyis Berlin természetes üzleti célpontja inkább a hozzá közelebb fekvő Lengyelország.

Mit mutat a statisztika? Németország és Magyarország kölcsönös árucsereforgalma 2003-ban 23,2 milliárd euró volt. Exportunkban 34,1, importunkban 24,5 százalék a német részarány, amivel a Német Szövetségi Köztársaság első helyen áll kereskedelmi partnereink rangsorában.

Az árustruktúra alapján kivitelünkben 89 százalékban késztermékek szerepelnek (járművek 35, gépek 14, elektrotechnikai termékek 23 százalék). Behozatalunkban ugyanez a termékcsoport 84 százalékban (gépek 14, járművek 32, elektrotechnikai 19, félkész 12, vegyipari termékek 5 százalék) jelenik meg.

Első számú kereskedelmi partnerünktől érkezett az 1990-2002. év végéig regisztrált 25,3 milliárd euró értékű külföldi működő tőke 34 százaléka, s eddig ez közel egyenlő arányban oszlott meg a zöldmezős, valamint a cégfelvásárlást érintő tranzakciók között. Ma már több mint 7 ezer német tőkerészesedésű vállalkozás működik hazánkban, és foglalkoztatottainak száma meghaladja a 200 ezer főt. Ezek a vállalatok a magyar nemzeti termék egynegyedével járulnak hozzá a magyar gazdasági teljesítményhez. Az 50 legnagyobb magyar cég közül 11 (Audi, Bosch, Knorr-Bremse, Siemens, Bayerische Landesbank stb.) német tőkebefektetéssel jött létre, nem számítva a nem németországi székhelyű, de német tőkével létrehozott nagy cégeket, mint az Opel Hungária Kft.-t, Unilevert vagy Philipset.

A befektetések jelentős része (28 százalék) a feldolgozóiparba áramlott. Kiemelendő az energiaszektorban megjelenő német részarány is, s az, hogy a 10 millió dollárt meghaladó nagyságrendet vizsgálva Németország (26 százalék) az Amerikai Egyesült Államok (29 százalék) mögött a második a magyarországi rangsorban.

A 2003-as adatok szerint első Spanyolország 406,4 millió euróval, második Ausztria 388,5 millió, harmadik Hollandia 165,2 millió és negyedik Németország 112,0 millió euró értékű befektetéssel.

Az arányaiban jelentős német tőkebefektetés 1998 óta csökken. Ez a tény azonban nem az érdeklődés hiányával, hanem a magyar privatizáció lezárulásával függ össze, illetve azzal, hogy a nagy- és közepes vállalatok szinte már kivétel nélkül jelen vannak Magyarországon. Ezért a jövőben elsősorban a kisebb és közepes cégek befektetései várhatók.

- A közepesek alatt azonban a hazai viszonylatban nagyobbnak számító, ötmillió euró körüli befektetésekre képes vállalkozásokat kell érteni - pontosít Gombai Nagy Károly -, illetve a kisebbek a nálunk közepesnek számító egy-hárommillió eurós német befektetések. Emellett jelentősek a már korábban letelepedett vállalatok kapacitást bővítő és új beruházásai, valamint a beszállítói tevékenységgel kapcsolatos termelésáthelyezések is.

A német gazdaság recessziója a német-magyar kapcsolatokat nem hátráltatta, hanem inkább segítette - állítja a szakreferens -, amit statisztikai adatokkal is alátámaszt. Míg ugyanis összességében az importunk meghaladja az exportot, német-magyar viszonylatban magasabb az export aránya, elsősorban a hozzánk áthelyezett német termelőüzemek tevékenységének köszönhetően.

A kitelepülés szándéka - ha úgy tetszik, kényszere - elsősorban a ruházati iparban, az elektromos készülékek gyártásában, a járműipari beszállítók körében és a gépgyártásban jelentkezik Németországban. A befektetések elnyerésében versenytársaink a szomszédos országok, valamint - a közepes cégek esetében - egyre erőteljesebben Kína. Az Ernst & Young felmérése szerint azonban térségünkben Magyarországon a legkedvezőbb a beruházási környezet. A még privatizációs lehetőségeket kínáló cseh és a nagyobb piacot jelentő lengyel reláció után hazánk a német tőke harmadik legkedveltebb célpontja. A befektetési döntésekre épülő tanulmány a magyar gazdaság erős nyugati kötődését és Délkelet-Európához való közelségét emeli ki.

Amikor a potenciális befektetőt Magyarország komparatív előnyeiről kívánjuk meggyőzni, akkor abból kell kiindulni, hogy a döntést mindig ő hozza meg - szögezi le az ITDH német szakértője. - Ezért azt kell bemutatni, hogy adott tevékenységre miért épp az adott terület a legmegfelelőbb. Mert lehet például általában igaz, hogy a magyar munkaerő költségoldalról már nem olyan vonzó a német termelő számára, de egyfelől a német munkaerőhöz képest még mindig olcsóbb, másfelől Magyarországon - a miénknél is könnyebben megfizethető szlovák vagy kínai piachoz képest - a közvetlen közelében megtalálja az otthon megszokott beszállítóit is.

Közös innováció

Amikor tavaly szeptemberben a német kancellár, Gerhard Schröder Magyarországon járt, elkísérte őt Edelgard Buhlmahn német kutatási miniszter is, aki kétoldalú együttműködést írt alá a közös német-magyar kutatásokról. Azóta az európai innovációs politikába ágyazottan olyan közös kutatási központok létrehozásáról döntöttek, amelyek elsősorban a kis- és középvállalkozásoknak nyújtanak lehetőséget innovációs projektekben való részvételre. Tehát éppen azoknak, akik az ilyen és hasonló segítség nélkül a legkevésbé képesek saját K+F-tevékenységre.

 Befektetőösztönző

- Nem várjuk meg, amíg bennünket keresnek meg kérdéseikkel a lehetséges befektetők, hanem igyekszünk eléjük menni, saját otthonukba - válaszol lapunk kérdéseire Gombai Nagy Károly és munkatársa, Joó Szilvia, amikor az ITDH Kht. aktuális német-magyar kapcsolatokat építő akcióiról kérdezzük. - Bonni és a müncheni kereskedelmi irodáinkban munkatársaink folyamatosan rendelkezésre állnak információkkal - folytatják. - És az év során több kiállításon, konferencián, üzletember-találkozón veszünk részt. Legközelebb például a magyar miniszterelnök bonni látogatásával egy időben lesz egy saját szervezésű befektetésösztönzési konferencia, hiszen az első számú politikai vezetők találkozója mindig ráirányítja a figyelmet a két ország üzleti kapcsolataira.

Az ITDH rendszeresen szondázza a már itt lévő német érdekeltségű vállalatokat is, egyrészt hogy mely nemzetközi beszállítóikat látnák Magyarországon szívesen - majd egyedi ajánlatokkal felkeresik ezeket -, másrészt hogy milyen helyi problémájukhoz vennék jó néven az ITDH egyébként ingyenes segítségét, legyen szó például engedélyek beszerzéséről vagy szakképzésről.

- A befektetésösztönzési munka kulcsszava a bizalom - mondják szakértőink. - Mert ha ez megvan, akkor annak sincs akadálya, hogy az érdeklődő üzletembert meggyőzzék: nem az általa már ismert nyugati régióban érdemes új üzemet létesítenie, hanem annál távolabb. Mert ott még van szabad terület és szabad munkaerő, és nagyobbak az igénybe vehető kedvezmények is.

Bővebben a Piac és Profit 2005. januári számában