A boldogság nem más, mint az adott helyzettel való megelégedettség. Ez az érzés - leszámítva a szélsőséges eseteket - mindenki számára adott, elérhető, de tudni kell, hogyan jussunk el a hozzá Szondy Máté, a Károlyi Gáspár Egyetem adjunktusa szerint. A különféle felmérésekből kiderül, hogy a kiegyensúlyozott, derűs személyiség hozzávetően 50 százalékos arányban genetikai adottság, a felmenőktől örökölt hozomány, 40 százalékban az egyén hozzáállásán, viselkedésén múlik, és csupán 10 százalékban köthető az anyagi helyzethez, vagyis a gazdagsághoz.
Pénz helyett mozgás
A téli szürkeség például hosszú hónapok alatt mindenkire rossz hatással van, legyen bármilyen is az anyagi helyzete, egy napsütéses tavaszi napon pedig még a legszegényebbeknek is könnyebben húzódik mosolyra a szája. Azonban a külső rossz hangulat elleni védekezés nagyobb leleményt igényel azoktól, akik kevésbé tehetősek.
Ha nincs keret arra, hogy utazással vagy kisebb-nagyobb ajándékokkal kényeztessük magunkat, érdemes legalább némi mozgásra rávenni a szervezetet. Bár a kocogás kevésbé hangzik jól, mint egy karibi utazás, bizonyított tény, hogy a mozgás növeli a boldogságérzetet, a szervezetben az euforikus állapotot előidéző endorfin hormonok termelődését. Az aktivitás kreatívabbá is tesz, mert mozgás közben születnek a legjobb gondolatok, és felderít. De boldogabbá teszi az embert az is, ha másokért tesz valamit, legyen mégoly aprócska dolog is az. A lényeg, hogy tegyünk valamit, mert különben az unalom fenyeget, ami a kedvetlenség mellett hosszú távon lappangó ingerültséget, alvászavart, a szexuális étvágy csökkenését is okozhatja.
Önmagában az anyagi jólét egyébként is sokféle buktatót hordozhat magában a boldogság állapotának elérése útján - hangoztatja Szondy Máté. Kísérletek bizonyították, hogy már a pénz, egy bankjegy puszta látványa is befolyásolhatja az embert: általa a szemlélőben igen gyakran az önzés érzése kerekedik felül. Márpedig az önzőség eleve a boldogság ellen hat, hiszen az öröm általában csak másokkal megosztva lehet teljes. Akit a pénz bűvölete elragad, az könnyen kerülhet negatív spirálba. Újabb és újabb vásárlással, a javak halmozásával próbál boldogságra szert tenni, de mert nem éri el, még újabb termékeket, mondjuk, új autót vesz. „A boldogság e hamis érzését a különféle vásárlásra csábító reklámok csak erősítik. A kiegyensúlyozott, szuverén személyiséget kevésbé lehet beültetni ebbe a hintába." A csupán az anyagi javak birtoklásától boldogságot remélő ember gyakran nem is érti, hogy egy őszinte beszélgetés, vidám hangulatú társalgás vagy akár kiruccanás a zöldbe önmagában örömet okozhat - magyarázza a szakember.
Boldog kor
A boldogságra való képességet az életkor is befolyásolhatja. Meglepő módon éppen öregkorában lehet az ember a legboldogabb - persze, ha betegségek nem kínozzák. Ennek megállapításához a világ különböző sarkaiban, különböző társadalmi helyzetben lévő azonos korú alanyokat vizsgáltak a kutatók. Időskorban ugyanis az ember bölcsebbé válva inkább tudja kezelni a konfliktusokat, jobb rálátása van az élethelyzetekre, s ezekben kiismerve magát saját reakcióit is képes könnyebben kezelni, és derűsebben fogadja el az életet. A tovatűnt ifjúságot visszasírók könnyen elfelejtik a fiatal korral járó rengeteg identitászavart, az önértékelés körüli kínokat, az érzelmi vulkánkitörések kezelhetetlen folyamát, amíg - jó esetben - eljutottak az érett személyiség kialakulásáig.
Persze azt a szakember sem vitatja: nyilván boldog időszakai is lehetnek a fiatalabb éveknek. Az életút boldogsággörbéje általában a 45 éves kor körül a legmélyebb. Ekkor új életszakasz kezdődik, sokan viszont képtelenek a váltásra, mint a motorbiciklin ősz hajukat a szélben lobogtató öregedő macsók, a korukat festékréteggel elfedni igyekvő miniszoknyás dámák, akik tévúton járva mind görcsösebben hajszolják a már ismert boldogságot - emeli ki a terapeuta.
A boldogság eléréséhez elengedhetetlen a negatív élmények elfogadása és a továbblépés képessége. Nem szabad „fetisizálni" a boldogságot: ha az emberi természetből fakadó, időnként jelentkező lehangoltságkor azt érezzük, hogy „boldogabbnak kellene lennem", az rendkívül nyomasztó, és garantálja a boldogtalanságot. A szakember felhívja a figyelmet arra, hogy a számunkra felkínálkozó apró örömök tudatos keresésével hamarabb visszanyerhetjük a kellemes életérzést, ehhez gyakran elég például egy gyertya fényébe nézni vagy egy elismerő mosolyt kicsikarni.
Más szemmel
A boldog ember a környezete számára is kellemesebb, mert toleránsabb, elfogadóbb, mint az önmagával és a világgal is állandóan harcoló másik. Aki boldogtalan, mindenben a rosszat látja meg, hajlamos a gyűlölködésre, másoknak az övétől eltérő véleményét könnyen a személyét ért támadásnak fogja fel, amire agresszíven reagál. Máris kész az ördögi kör, ahol boldogságnak se híre, se hamva.
Pedig boldog pillanatok eléréséhez elegendő csak némiképp életmódot változtatni. (Használhatjuk a mindenkiben meglévő szuperképességet is.) Például felmérések szerint naponta átlagosan három-négy órát ülünk a tévé előtt, miközben a családtagjainkkal a beszélgetés néhány percre szorítkozik. Az arányok módosításával kiléphetünk saját burkunkból, aminek a jutalma a szeretetteljesebb légkör kialakulása. A rendszeres mozgás, sportolás, különösen a csapatjátékból adódó közösség összetartó ereje tehet jót az életminőségnek. Jó tudatosítani magunkban, hogy lehetőleg a panaszok, sérelmek helyett pozitív élményeket adjunk közre a napi történésekből. Állítsuk be a szemünket a jó dolgok észlelésére, meglepően gazdag lesz a lajstrom, és máris jobban érezzük magunkat!
