Kép:sxc

Az interjúkat és fókuszcsoportos beszélgetéseket 10 olyan vállalatnál végezték el, amelyek munkavállaló-barát gyakorlataikért valamilyen elismerésben (például Családbarát Munkahely, Legjobb Munkahely) részesültek. Az ezeknél dolgozó HR szakemberek azt tartották a legfontosabbnak, hogy olyan munkarendet alakítsanak ki, amely az időbeosztást tekintve segít összeegyeztetni a munkahelyi és az otthoni feladatokat. Ugyanakkor a kisgyermekes anyák akkor érezték igazán jól magukat, ha a munkahelyi vezetőjük megértette a problémáikat, és segített egyéni megoldást keresni rájuk. Elengedhetetlennek tartották azt is, hogy a kollégákkal is jó legyen az együttműködés. Ha ugyanis a munkatársak jól értették a kismama igényeit, akkor sokszor át tudtak vállalni feladatot, amit olyan formában „adott vissza” a kismama kolléga, amit ők igazságosnak tartottak. Végül, de nem utolsó sorban azt is fontosnak ítélték a kismamák, hogy az olyan értékek, mint az együttműködés, igazságosság, kölcsönösség, szélesebb értelemben vett felelősségvállalás nagyobb jelentőséget kapjon a szervezeti értékrendben, mint például a verseny.

„A rugalmas munkavégzési rendszerek segítenek ugyan a gyermekes munkavállalóknak abban, hogy időben megoldják a feladataikat, de nagy megpróbáltatást is jelentenek” – hívta fel a figyelmet Primecz Henriett, a Budapesti Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézetének docense, a HR, OD és Kultúra Kutatóközpont vezetője. Például ha egy kismamának 9 és 15 óra között kell bent lennie a munkahelyén, és egyébként otthonról dolgozhat, akkor el tudja vinni a gyermekét óvodába, bölcsődébe, és onnan haza, de nagy stresszel jár, hogy a munkahelyéről akkor kell távoznia, amikor még bőven van feladat, adott esetben egy értekezlet közepén kell felállnia. Nagy terhet ró az anyákra az is, hogy a háztartási munkát is el kell végezniük, majd sokszor éjszaka kell befejezniük a munkahelyi feladatokat. (Az sem mindegy, hogy hogyan szabályozzuk a rugalmas munkaidőt. Egy rossz struktúrával ugyanis sok szükségtelen kiadás jelentkezhet, legyen az akár feleslegesen kifizetett pótlék, vagy esetleg munkaügyi bírság.)

A munkavállaló-barát gyakorlatot folytató szervezetek hangsúlyosan foglalkoztak a kisgyermekesekkel, de sehol nem volt téma a nem gyerekesek igénye, és ez feszültségeket szült. Ellentétek jöttek létre a kisgyermekesek között is, hiszen van, aki pár hét után visszatér dolgozni, míg mások a GYES teljes idejére otthon maradnak. „Ezért nagy szükség lenne arra, hogy a munkahelyeken beszéljenek ezekről a problémákról, és megkeressék azokat az egyedi megoldásokat, amelyek náluk minden munkavállalói csoportnak elfogadhatóak” – vonta le a következtetést Primecz Henriett. Hozzátette, hogy társadalmi szinten pedig az lenne kívánatos, hogy az apák nagyobb részt vállaljanak a gyermeknevelésből, az otthoni teendőkből.