Novemberben nyitotta könyvesboltját és ezzel egyidejűleg létrehozta a kiadóját is. Ötletére vegyesek voltak a reakciók, volt, aki bátorította, míg mások azzal érveltek, hogy válság van, az embereknek nincs pénzük könyvekre és az irodalom amúgy se jó biznisz. De ő nem így látta, és egyébként is, amit a fejébe vesz, azt véghez is viszi. Az egész egy kihívással kezdődött, amit meghirdetett a Facebookon és maga sem gondolta volna, hogy mivé növi ki magát.
„Olvasni mindig is imádtam, és mivel kevés időm volt a munkám mellett, igyekeztem minden üresjáratot kihasználni, vagyis állandóan volt nálam egy könyv és akár három percre is elővettem. Akik ezt látták, azoktól egyre gyakrabban kaptam olyan reakciót, hogy: ’én is szeretek olvasni, de nincs időm’. És a sokadik ilyennél elhatároztam, hogy megmutatom: de, mindenkinek van ideje! Ebből lett aztán a Van időm olvasni csoport, ahol ma már 35 ezren vagyunk! A misszióm - hogy minél több ember olvasson minél többet - egyre fókuszáltabbá tett, mindig ráakadtam valami újdonságra. Ilyen volt például az irodalomterápia. Rögtön beiratkoztam a képzésre, el is végeztem és voltak is már ilyen csoportjaim. Szerintem egészen fantasztikus, gyengéd módja az önismeretnek – alig várom, hogy újra indulhassunk majd a szigorítások feloldása után. A misszióból pedig valahogy küldetés lett. Ezért kutattam tovább. Izgatott minden, ami könyv: hogy kerül a boltokba, miért olyan a papír, milyen a tördelés, milyen egy nyomdagép - mindent tudni akartam, jött hát egy újabb posztgraduális képzés: könyvmenedzsment. Ezt tavaly csináltam meg és már közben éreztem a késztetést, hogy szeretnék egy saját kiadót és hozzá egy könyvesboltot.” - mesélt a kezdetekről a Piac & Profitnak adott interjújában.
Nem tartott attól, hogy telített a piac és a válság se szegte kedvét.
„A piac mindig fel tud venni minőségi, jó dolgokat, és hiszek abban, hogy ahogy én ezt megálmodtam, az minőségi és jó. A válság pedig... Történetesen a művészeti ágazatok talán egyetlen nyertese ebben a helyzetben: az irodalom. Sokat vannak otthon az emberek és szerencsére olvasnak.”Amikor megszületett a fejében a gondolat, közgazdász párja segítette őt az üzleti terv megírásában, és abból az derült ki, érdemes belevágni. A könyvesbolt bérlemény, így csak a felújítás költségei terhelték a büdzsét; a kiadó pedig egy teljesen forradalmi stratégiával működik, így ehhez se volt szüksége befektetőkre.
„Ez egy olyan üzleti modell, ami teljesen új a piacon, de szerintem működőképes – legalábbis egyelőre úgy tűnik.”A Libertine első könyve Peller Mariann regénye, a Végtelen kísértés, de már megvannak az idei tervek is.
„Vannak szerzők a fejemben és vannak projektek is, amikre készülök.”Azt mondja, megfordult már a fejében, hogy esetleg írna maga is, de egyelőre jobban érzi magát mentor szerepben, most különösen érdekli az ötletelés, a menedzselés folyamata. Saját bevallása szerint jól tudja inspirálni az embereket.
Amikor csak tud, bent van a könyvesboltban, mert szereti ezt a közvetlen kapcsolatot az emberekkel, így aztán abban nem is gondolkodik, hogy legyen máshol is Libertine bolt, de ha úgy adódik, megfontolja ezt is. Az elmúlt hónapok még nem mutatják, jól döntött-e, amikor belevágott, de ő bizakodó.
„Volt egy erős decemberünk, aztán egy gyenge januárunk. Tehát egyelőre az év két legszélsőségesebb időszakát kaptuk egymás után. Talán tavaszra, nyárra jobban láthatóvá válik, hogy amit megálmodtam, az álom marad-e, vagy valósággá válik. De azt érzem, jó úton vagyok.”Az interjút teljes terjedelmében elolvashatja a Piac & Profit magazin legfrissebb, februári számában.
