A magyar társadalom kb. kétharmada (66 százalék) nem követ aktívan focicsapatot, a követők közül pedig hasonló arányban követünk magyar (11 százalék) és külföldi (10 százalék) csapatokat, vagy adott esetben mindkettőt (14 százalék). És hogy csak a férfiakat érdekelné a sport? A sztereotípiát csak részben igazolják vissza a számok: míg a nők 71 százaléka nem követ semmilyen csapatot, a férfiak esetén sem annyival alacsonyabb ez az arány, mint gondolnánk (60 százalék). Érdekesség ellenben, hogy korral egyenes arányban csökken az érdeklődés: míg a 16-29 éveseknek csupán 56 százaléka állítja, hogy nem követ semmilyen csapatot, addig a 60 év felettiek 71 százaléka válaszolt így. Ami pedig azt a történelmi közhelyet illeti, miszerint elsősorban a „munkásosztály” szórakozása lenne a labdarúgás, valemennyire ez még ma is igaznak tűnik az eredmények alapján: míg a szellemi munkát végzők 69 százalék nem követ semmilyen csapatot, a fizikai munkát végzők körében csak 55 százalék ez az arány.

Hogyan jellemezhető a társadalom relatív érdeklődési szintje a magyar és a nemzetközi labdarúgás iránt? Míg a magyar focira a válaszadók 30 százaléka állítja, hogy inkább, vagy nagyon érdekli őket, addig a nemzetközi foci esetén valamivel többen adtak érdeklődő választ (36 százalék). A nemek közti különbségek ebben a megközelítésben is megmutatkoznak: a férfiak 38 százalékát érdekli a magyar foci és  44 százalékét a nemzetközi labdarúgás, addig a nők esetén 23 százalék és 31 százalék ez a két mutató. A nemzetközi foci a magyarral szembeni favorizálása valamivel halványabb a kistelepüléseken élők és az alacsonyan jövedelmű háztartásokban.  A kistelepüléseken élők 28 százalékát érdekli a magyar foci a nemzetközi foci 32 százalékával szemben, az alacsony jövedelmű háztartásokban pedig 29 százalék és 32 százalék ez az aránypár. Ezzel szemben a fővárosiak és a magas jövedelmű háztartásokban élők között 10 százalék körüli ez a különbség.