A vállalati szférában és a közoktatásban – a webalapú oktatás potenciális fogyasztói körében – jól körvonalazható igények és korlátok lelhetők fel.

– Kulturális és társadalmi okokból az iskolarendszernek gyakorlatilag minden ága, beleértve a felsőoktatást is, nagyságrendekkel óvatosabban és komplexebben közelíti meg az e-learninget, mint az üzleti szféra – vázolja az európai trendet Zarka Dénes, a Műegyetemi Távoktatási Központ nyitott képzési tanácsadója. – Az e-learning, mint a távoktatás általában, elsősorban felnőttképzésre alkalmas módszer. Hatékonyságának alapvető kritériuma, hogy érett – a középiskola által szocializált – felnőtt korú hallgatók üljenek a számítógépek előtt.

Túllépni a beidegződéseken

Egy internetes oktatási rendszer megvalósítása elsősorban befektetést és elkötelezettséget jelent. A hazai egyetemek többsége több-kevesebb sikerrel, de már kezdeményezte az e-learning bevezetését. Egyes főiskolák – például az Open Business School vagy a Gábor Dénes Főiskola – oktatásukhoz használják is az internetet. A Nyíregyházi Főiskola virtuális campusa a tananyag korlátozott feldolgozása mellett is nagy sikert aratott a hallgatók körében.

Bár az említett példák azt sugallják, hogy Magyarországon – bár némi késéssel – elindult az e-learning térhódítása a felsőoktatásban, és vélhetően jó irányba halad, egyelőre azonban messze lemaradunk a mobil kommunikációs megoldások európai zászlóshajói, a skandináv országok mögött. Legfőképpen Svédország és Norvégia, de már Dánia is nemzetközileg elismert internetoktatási kultúrával rendelkezik. A skandináv példával szemben említhető a lényeges lemaradást mutató Franciaország vagy Spanyolország. A különbség semmiképpen nem magyarázható információs technológiai fejlettségbeli különbséggel. Sokkal inkább kulturális eredetekben kell keresni az okokat.

A témáról sokkal bővebben a Piac és Profit 2003. májusi számában!