33 évvel ezelőtt Magyarország mai miniszterelnöke, Nagy Imre újratemetésén, 1989. június 16-án, első szavaiban az orosz megszállást ítélte el. Nem szovjetet mondott, hanem oroszt és nem valószínű, hogy nyelvbotlás volt.
Polgártársak! Az orosz megszállás és a kommunista diktatúra 40 éves bevezetése óta a magyar nemzetnek egyszer nyílt alkalma, csak egyszer volt ereje és bátorsága ahhoz, hogy megkísérelje elérni a már 1848-ban kitűzött céljait a nemzeti függetlenséget és a politikai szabadságot. Céljaink máig nem változtak, ma sem engedünk 48-ból, így nem engedhetünk 56-ból sem.Azóta, tehát 33 éve nem volt arra példa, hogy magyarok oroszok mellett tüntessenek és néhány hónappal ezelőtt még teljesen elképzelhetetlen is lett volna egy ilyen akció. Ez amolyan megkerülhetetlen és egységes társadalmi alapvetésnek tűnt Magyarországon. Most azonban úgy tűnik, eddig tartott egyes fejekben a történelmi emlékezet. Az ügy külön pikantériája, hogy most ugyanúgy, mint Magyarország esetében az oroszok egy ország megszállására törekszenek. A helyzet talán annyival súlyosabb, hogy akkor úgymond felszabadítóként jöttek hozzánk, amiben a náci diktatúra rémtetteit ismerve volt igazság és a hivatalos megfogalmazás szerint ideiglenesen állomásoztak itt. Az ideiglenesség egy kicsit elhúzódott ugyan, de valami jogalap féle azért létezett a szovjet csapatok itt tartózkodása mögött. Ezúttal azonban a nemzetközi jog összes alapelvét megsértették az oroszok, még mondvacsinált okokkal sem nagyon törődve. A nemzetközi jog alapelvei:
- A népek önrendelkezési joga
- Az államok szuverén egyenlősége
- Az államok területi épsége és politikai függetlensége
- Az államok belügyeibe való beavatkozás tilalma
- Az erőszakkal való fenyegetés és az erőszak alkalmazásának tilalma
- A nemzetközi béke és biztonság veszélyeztetésének tilalma
- Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása
A Népszava munkatársa arra gyanakszik, hogy a tüntetést az orosz titkosszolgálat szervezte. Ezt arra alapozza, hogy feltűnt a tüntetésen egy bizonyos P. Zoltán, akinek a neve már korábbról ismert egy, az orosz katonai hírszerzéshez (GRU) köthető esetből. Több, sikeres adathalász kibertámadás is történt ugyanis a Honvédelmi Minisztérium (HM) dolgozói ellen egy qov.hu-s domainről, amely mögött nyugati szakértők egyértelműen a GRU-t gyanították. Később a qov.hu-s domain P. Zoltán tulajdona lett.
Ez tehát a gyanú, a tény, hogy az eseményt egy Traktoristák a Bolygóért elnevezésű Facebook csoport szervezte, nyilvánvalóan USA ellenes jelszavakkal. A csoport „nemes ügyként” hirdette meg a tüntetést, de az nem derül ki, hogy mi ebben a nemes ügy.
Az oldal alapján az is zavaros, hogy mit csinál ez a Facebook csoport valójában, hiszen a Névjegyükben kicsit beteg célokat jelölnek meg.
A környezetvédelem sötét oldala, aminek semmi köze se a környezethez, se a normális észhez. Mélyszántást az aszfaltra, búzatáblákat a panelek tetejére! Zöldcimke mindenütt!A HVG szerint a többi között a következő jelszavakat kiabálták a tüntetők:
Örülnénk Putyin békefenntartóinak Székelyföldön is, Csecseneket is küldhet, ők is a testvéreink, ők is hunok és Kárpátalja nem Ukrajna.Az tény, hogy az ukrajnai háború kitörése óta egy erőteljes USA ellenes kampány indult Magyarországon, főleg a közösségi médiában. Ennek fő üzenete, hogy az egész háború tulajdonképpen amerikai hatalmi és gazdasági érdekeket szolgál és szegény Putyint a jenkik igazából csak belerángatták ebbe a konfliktusba. Ez a narratíva kísértetiesen ugyanaz, amit az orosz propaganda sulykol otthon és aminek azonban van néhány gyenge pontja. Például az, hogy Putyin nem először indít katonai offenzívát a volt Szovjetunió területén. Elég talán csak a 10 éves csecsen háborút, vagy Grúzia megtámadását felidézni. Ezeknél az eseteknél aztán valamiért nem merült fel az USA titkos összeesküvése elmélet. A másik ellentmondás, Putyin korábbi megnyilvánulásai, amelyeket Demszky Gábor volt budapesti főpolgármester idézett fel.
Putyin 2012 június 23-án a parlamenti választást követően egy cikkében az ukránokat, mint a "Kárpátoktól Kamcsatkáig" terjedő térségben szétszórt és az orosz civilizáció részét képező népnek tekintette. Ebből pedig az következik, hogy az ukrán államiságnak nincs jelentősége. "Cikkét dacos felkiáltással zárva közölte a világgal, az oroszok és ukránok sosem választhatók szét, és háborúval fenyegette meg azokat, akik képtelenek ezt megérteni.” (Timothy Snyder: A szabadság felszámolása) Mindezt elismételte első parlamenti beszédében, amikor azt mondta, az ukrán állam elismerésével az "európaiak és amerikaiak megtámadták az orosz civilizációt". Putyin több, mint egy évtizede kétségbe vonja Ukrajna szuverenitását, önálló államiságát egy nemzetközi jogban ismeretlen "civilizációállam" koncepció nevében.Putyin tehát 10 évvel ezelőtt már kinyilvánította szándékát Oroszország és Ukrajna egyesítésére, amelyet 2014-ben tett követett a Krím-félsziget megszállásával. Ezt követően hirtelen több mint 50 ezer orosz „önkéntes” jelent meg Kelet-Ukrajnában, ahol megkezdődött egy különös háború a terület elszakításáért, váltakozó harci sikerekkel. Ez a háború 8 éve tart és még ekkor sem vádolta senki Amerikát azzal, hogy ők gerjesztik a konfliktust. Az USA, mint háttérszervező narratíva pontosan akkor kezdődött, amikor az orosz invázió, így erősen gyanítható, hogy ez a moszkvai propaganda gépezet terméke, ami remek találmánynak látszik. Kiválóan működik az orosz lakosság felé, megmagyarázva előre az esetleges kudarc bűnösét, közben fűtve a nacionalista érzelmeket, elosztva a gonosz és a jó szerepét. Ez utóbbi természetesen nem más, mint az orosz elnök. E tematizálásnak, ha valaki ellentmond, akkor könnyen lesz belőle hamar hazaáruló. És lám ez a propaganda működik még egy olyan NATO országban is, mint mi vagyunk, ahol már egy nagyon kevés történelem ismerettel, azért el lehetne választani a talmit és a valódit. Oroszország titkos kommunikátorai ismét nagyot alkottak.
