A vizsgálatok eddigi tapasztalatai alapján elmondható, hogy az uzsorakölcsönök menete az esetek többségében igen hasonló volt; az általában banki, vagy egyéb kölcsöntörlesztéssel hátralékban lévő adósok - ingatlantulajdonaik megmentése érdekében - hirdetés, vagy ismerős útján jutottak el az uzsorásokhoz, akik a kért összeget jellemzően rövid (2-3 hónapos) futamidőre, magas kamatra adták kölcsön.
Fotó: sxc
A jövedelemszerzés látszatát kerülendően - a közjegyző által is hitelesített - szerződésben kamatot nem tüntettek fel, de hitelösszegként nem a ténylegesen nyújtott, hanem a már kamatokkal terhelt összeget tüntették fel és ennek erejéig az adósok ingatlanjaira jelzálogjogot jegyeztettek be.. Az adósok az uzsorakölcsön törlesztéséhez - és az erőszaktól sem visszariadó „behajtást" megelőzendően - újabb hitel felvételére kényszerültek és így egyre jobban eladósodtak. (Egy könyvelő háromszázezres bírságot "zsebelt be", mivel nem adott nyugtát és számlát a magánemberként megjelenő, "titkos" adóellenőröknek.)
Új módi
Az ellenőrzések során egy új jelenségre is felfigyelt az adóhatóság. Előfordult olyan eset, hogy egy hitelközvetítéssel foglalkozó társaság tulajdonosa a cégéhez forduló ügyfeleket - a banki kölcsön elbírálásáig, illetve folyósításáig - 12-20 százalékos kamatra adott magánhitellel „segítette ki". A magánkölcsönhöz kapcsolódóan a kamatkikötés mellett szerződési díjat és folyósítási jutalékot is felszámított, amelyek plusz bevételekhez juttatták amellett, hogy a pénzintézetek természetesen a hitelközvetítőnek járó jutalékot is megfizették a társaság számára. (Távol-keleti árucikkekre specializálódott budapesti üzletközpontban is razziáztak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal munkatársai, ahol zsebből fizették adósságaikat az érintettek.)
Az ilyen jellegű vizsgálatokat nehezíti, hogy a kölcsönt igénybe vevő adósok többnyire megfélemlített személyek, akik nem minden esetben mernek nyilatkozatot tenni. Az azonban már az ügyek jelenlegi állása mellett is megállapítható, hogy a kölcsönt nyújtó magánszemélyek nem szerepeltettek bevallásukban akkora jövedelmet, amely fedezetet nyújtott volna a kihelyezett hitelekre, továbbá a kölcsönnyújtásból származó jövedelmüket nem vallották be és adót sem fizettek utána. Mindezzel esetenként több tízmillióval károsították meg az állami költségvetést.
