A helyi fizetőeszköz mint pénzügyi gyógyír nem új keletű, a világban számos helyen be is vált, s egy - az érintettek szerint jól - működő magyar példa is van már: Sopronban a kékfrankos, amellyel 2010 tavasza óta lehet fizetni. Akkor Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium egykori parlamenti államtitkára elmondta, hogy a magyar kormány és az agrártárca támogatja a soproni kékfrankhoz hasonló kezdeményezéseket, és azt is kifejtette: van létjogosultsága a nemzeti fizetőeszközök mellett működő helyi pénznek, mert az nagyban hozzájárul a kistérségek gazdasági megerősödéséhez, s az autonóm helyi gazdaságok kevésbé kiszolgáltatottak a gazdasági válság megrázkódtatásainak. Hozzátette: a helyi pénzhelyettesítő programok támogatása szerepel a készülő nemzeti vidékstratégiában is.
„A pénzhelyettesítőknek a nagy gazdasági válságok alatt, illetve után volt reneszánszuk. A válságok alatt ugyanis az érzékelhető, hogy az áruk, szolgáltatások iránti potenciális kereslet és a potenciális kínálat is jelen van, a tranzakció azonban pénz hiányában nem tud létrejönni" - írja Kun János „A pénzhelyettesítőkről" című, a Pénzügyi Szervezetek Állami felügyelete gondozásában 2006-ban megjelent tanulmányában. Ennek fő megállapítása, hogy „a pénzhelyettesítők társadalmi-gazdasági igényt elégítenek ki, beilleszkednek a pénzügyi rendszerbe", bár a szerző szerint használatuknak kockázatai is lehetnek, nem megfelelő működésük csökkentheti a pénzügyi rendszerrel szembeni bizalmat.
És bár a nemzetközi kutatások szerint a „helyi pénzek" jelentősége elhanyagolható, de előállhat az a „hitelszűkével" jellemzett helyzet, ami azt jelenti, hogy a magángazdasági szereplők egymással szembeni bizalma - akár egy globális, akár egy nemzetgazdaságra korlátozódó gazdasági recesszió, vagy válság miatt - törékennyé válik, vagy a korábbinál lényegesen alacsonyabb szintre süllyed, és kevésbé hajlandók egymásnak hitelezni.
300 elfogadóhely
A Balatoni Korona újdonsága, hogy az első rendszer, amely többségi önkormányzati részvétellel működik. Az utalvány kibocsátója a Balatoni Korona Zrt., amelyet hét önkormányzat: Veszprém, Várpalota, Balatonfüred, Balatonalmádi, Litér, Tihany és Nemesvámos alapított a megyei iparkamarával és a Kinizsi Bankkal közösen. A helyi pénz a tervek szerint élénkíti az adott térségben a gazdaságot, plusz forrást, likviditást biztosít a pénzforgalomban résztvevők számára. A tervek szerint egy-másfél éven belül mintegy háromszáz helyszínen lehet majd fizetni a térségben a Balatoni Koronával, a bank százmillió forintos kibocsátással számol.
Érdekesség, hogy például Veszprém a jövőben szociális szolgáltatásainak egy részét (például átmeneti segély) Balatoni Koronában juttatja a rászorulóknak, ez évi 15-18 millió forintot jelent. Ugyancsak Balatoni Koronában kapják béren kívüli juttatásaikat a városi köztisztviselők, valamint Balatoni Koronával fizethetnek az önkormányzat tulajdonában lévő Veszprémi Közüzemi Zrt.-nek a hat hónapnál hosszabb ideje tartozók a hő- és szemétszállítási díjat.
Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter dícsérte a program megalkotóit, mondván ez a térség ki akar törni a gazdasági válságból, ennek szimbóluma a Balatoni Korona, hiszen kitalálói nem várnak az Európai Unióra, arra, hogy Brüsszel, Budapest oldja meg helyettük a problémákat. Térfásan úgy fogalmazott: a Balatoni Korona baráti szövetséget ajánl az eurózónának, megnyugtatjuk a Nemzeti Bank esetlegesen aggódó vezetőit, hogy nem tör a forint babérjaira, a magyar államegységért aggódókat pedig, hogy ez nem a függetlenség kivívásának első lépése. A politikus szerint az utalvány sikere a helyieken múlik; azon, hogy minden egyes vásárláskor gondolnak-e arra, hogy a helyi vállalkozásokat, általa a helyi gazdaságot erősítsék. (Kaufer Virág volt LMP-s parlamenti képviselő szerint ökológiai, gazdasági és társadalmi válság együttese rákényszerít, hogy kreatívan gondolkozzunk és komolyan vegyük a helyi kezdeményezéseket. )
