A papírpénz maholnap a valódi belső értékét tükrözi, vagyis egyenlő lesz a nullával - e voltaire-i jóslatot még egy esetleges idei pénzügyi cunami bekövetkeztekor sem lehet másnak tekinteni, mint a történelmi emlékezet fontos és találó bölcseletének. Nem a francia gondolkodó korából, hanem napjainkból származik azonban a szintén régi időket felidéző ajánlás: aranyban kell tartanunk ezentúl a pénzünket, hiszen a nemesfém mennyiségét nem lehet olyan mértékben növelni, mint amilyenben dollárt lehet nyomtatni... Idehaza is el lehetett csípni rokon tartalmú „értékelést": még nincs vége a pénzügyi válságnak, helye van gondolkodni alternatív befektetésekben is.
Igazolt biztonság
Valóban lesz még részünk pénzügyi megrázkódtatásban? Vagy mégis inkább vegyük észre az ország pénzügyi stabilitásának javulását s azt, hogy ismét el lehet adni magyar állampapírt? Az áprilisi választások eredményeznek-e más gazdaságpolitikát, megbillenő pénzügyi egyensúlyt, a befektetőket bizonytalanná tevő klímát?
Négy évvel ezelőtt a Budapesti Értéktőzsde „pályára állította" a hazai befektetőknek szánt újdonságot, s szabaddá vált a kereskedés a 400 unciás, 99,5 százalékos finomságú aranytömbökkel. Igaz, akkor még nem lehetett „mérni" az akkori választások hatását azon keresztül, hogy elindultak-e a megtakarítások értékpapírokból, bankbetétekből például az aranyba. Tény, hogy 2010-ben már nem lehet így szondázni a befektetők magatartását, a tőzsde ugyanis megszüntette az aranykereskedést. „Az ok a certifikátok megjelenése, térnyerése" - jelentette ki a Piac & Profitnak dr. Mohai György, a Budapesti Értéktőzsde vezérigazgatója. Más szavakkal: van olyan nagyon is népszerű befektetési lehetőség a piacon, amely sok tekintetben hasonló funkciókkal rendelkezik, mint az arany.
A BÉT áruszekciója 2006-ban akkor indította el az aranykontraktusokat, amikor a kereslet a mélyponton volt. A szintén bevezetett certifikátok - a befektetőknek adott igazolások, melyek ára a mögöttes termékek áralakulását szorosan követi - azonban úgy startoltak, hogy a befektetők nyomban meg is kedvelték. A BÉT vezérigazgatója utal rá, a bankok a kibocsátott sok ezer certifikáttal mintegy lefedezték az ugyancsak sok ezer megvett, de csak papíron szerepeltetett terméket. A certifikátok birtoklása nem jár nagyobb kockázattal, mint ha a fizikai valóságában kapnák meg a portékákat - például az aranyat - a befektetők. Az Investment nevű certifikát például egy az egyben „adja vissza" az arany árát, hiszen amikor a fém egy százalékkal drágul, a papír is pontosan egy százalékkal ér többet. Az úgynevezett tőkeáttételes certifikát, a Turbo pedig az arany drágulását lényegesen nagyobb árváltozással tudja követni.
Lehet tehát arannyal kereskedni a Budapesti Értéktőzsdén, de nem a hagyományos árupiaci értelemben vett fémmel, hanem az értékpapír-piaci certifikátokkal. Vagyis a befektetői magatartás változásait nyomon tudják követni akár inkriminált időszakokban is. A piac mai szereplői - utalt rá dr. Mohai György is - már nem úgy fogják fel az aranyat, mint az egyetlen, végső megtakarítási lehetőséget, hanem sokkal inkább úgy, mint egy terméket a sok közül, mely olyan, mint az olaj, a Mol-részvény vagy a DAX-index.
Óvatos optimizmus
A világ befektetői köreiben Magyarországot fejlett piacgazdaságnak könyvelik el, s éppen ezért a parlamenti választás nincs különösebb hatással a tőkepiaci folyamatokra. Már négy évvel ezelőtt sem „vándoroltak át" egyik befektetési termékből a másikba vagy másik országba a megtakarítások. Most pedig óvatos optimizmust lehet tapasztalni hazánk esetében - hivatkozik megkérdezett befektetőkre dr. Mohai György - például azért, mert stabilizálódott a magyar gazdaság, s mert várják, bekövetkezni látják az eddig elmaradt, de most megvalósuló strukturális változásokat. Mindez azt is jelenti, hogy nem áll és nem ül le a kereskedés a választások előtt és alatt. Azért sem, mert mára már egészséges befektetői struktúra alakult ki, hiszen nem a 70:30 százalékos arányban vannak jelen a külföldiek, hanem - „hála" a válságnak - tömegével megjelentek a hazai magánbefektetők, miközben nagy számban távoztak a nemzetköziek. Most már ez utóbbiak is igyekeznek vissza, de a lényeg, hogy megközelítőleg egyenlő arányban vannak jelen a külföldi, a hazai intézményi és magyar kisbefektetők.
A Magyar Aranypiac Kft. vezető aranykereskedője, Gregus Zsolt hasonlóan optimista, mint a BÉT vezérigazgatója. Számára a „viszonyítási" időszak 2008 őszétől kezdődött, s 2009 tavaszáig tartott, a dollár ekkor bekövetkezett nagyarányú gyengülése elindította az aranylázat. A gyors áremelkedést látva igen sokan fel akarnak szállni erre a vonatra. A részvény-, a kötvény-, az ingatlanpiac megrengett, a befektetők pedig biztos kikötőt kerestek, ahová a tőkét be lehetett kormányozni. A dollár miatt egyébként is nagyobb figyelmet kapó arany iránti kereslet páratlanul megnőtt, kiürültek a raktárak, s mintegy két hónapig a gyártókapacitások nem voltak képesek lépést tartani az igényekkel. A 2009-es március viszont arról volt nevezetes, hogy a nominálisan magas csúcson lévő aranyár mellett a dollár magához tért, de úgy, hogy nem lett olcsóbb a nemesfém. Magyarországon pedig, ahol forintban számolandó az arany, sokkal többet kellett adni egy unciáért, mint az igazi aranyláz idején, 2008 őszén.
Ferenc Jóskába menekítve
Hazánk uniós csatlakozása előtt nem számított befektetési terméknek a nemesfém, kivált, mert áfa- és jövedéki adó terhelte a vásárlást. EU-taggá válásunk óta azonban fokozatosan javult az arany pozíciója. A kisbefektetők a Magyar Aranypiac Kft.-nél is abban a formában vásárolják a kincsüket, amelyben a világban kereskednek vele, azaz érmékben, kilós rudakban. A magánemberek esetében ezeréves feltételes reflexek jönnek elő akkor, amikor nem befektetési alternatívákban gondolkodnak, hanem csak az aranyban, ha azt látják, hogy valamilyen okból biztonságba kell helyezniük - menteniük - vagyonukat. Gregus Zsolt egyfajta tömegpszichózist vél felfedezni abban, hogy az emberek szinte egyik napról a másikra - az arany gyors drágulásának, növekvő keresletének a hírére - rohannak venni, s igyekeznek nem lemaradni. Sokszor bele sem gondolnak abba, hogy mekkora veszélyekkel jár, ha az aranypiac vámszedőinél, pilótajátékok szervezőinél igyekeznek üzletet kötni.
A világválság mindenesetre észrevétette a magyar befektetőkkel is, hogy létezik nálunk is aranykereskedés. Korábban idehaza is sokkal kényelmesebb volt banki betétben, állampapírban tartani a pénzt, hiszen kialakult logisztikája, szervezett infrastruktúrája volt már az „ígérvények" bizalomra épült piacának. De mert a bizalom a válsággal elszállt, s mert sokan rádöbbentek, hogy már a párnaciha sem az igazi a pénz őrzésére - az infláció onnan is „elviheti" a vagyont -, bevillant sokaknak, hogy a dédapjuk még Ferenc Jóska-aranyakat gyűjtött, dukátokat tett félre a rosszabb időkre. Mivel a mai világválság idején már volt komoly, szabályozott, legális kínálat, fellendült a tényleges, fizikai áruval való kereskedés.
Azt azonban az aranykereskedelem cégei a válság kitörésekor s azt követően sem tudták megfigyelni, hogy a rohamosan bővülő kereslet, a mind nagyobb mennyiségű felhalmozás arányában vonták-e ki az emberek a pénzüket a másmilyen befektetési formákból, értékpapírból, bankbetétből, ingatlanból. De tény, hogy a Magyar Aranypiac Kft. - Gregus Zsolt adatai szerint - 2008 őszén nyolcszor-tízszer nagyobb forgalmat könyvelt el, mint a teljes megelőző évben. A vállalkozás - mely vesz is, elad is - a hazai tőkefelhalmozás folyamatát is tetten tudja érni: száz ügyletükből csupán kettő a vétel, és kilencvennyolc az eladás.
Az ősz veszélyesebb...
A válság gyorsan és intenzíven felpörgette az aranypiacot, de a rendszerváltást követő két évtized egyetlen országgyűlési választására sem reagáltak úgy az emberek, hogy vagyonukat menteni próbálták volna. A vezető kereskedő szerint a választók döntő többsége abban hisz, hogy a mostaninál jobb lehet, ezért pont nem akarják befektetéseiket kimenekíteni, a kincsképzőbe konvertálni. Gregus szerint a kisbefektetők bizakodnak, a külföldi, intézményes befektetők pedig azt találgatják, hogy valóra váltja-e ígéreteit a győztes párt.
