Ezt az uniós direktívát a környezetei károk elkerülése a talaj, a vízkészletek és a biodiverzitás megóvása érdekében fel kell függeszteni - hívta fel a figyelmet Dr. Somlyódy László akadémikus, a testület magyar elnöke. Szerinte mielőtt komoly lépésekre szánnánk el magunkat, átfogó tudományos elemzésére van szükség a kockázatok és a hasznok megállapítására, és csak ezután az új fenntartható középtávú célok meghatározására.

Már korábban is egymás "tényeit" cáfolták a bioüzemanyagok mellett és ellen felszólalók. A támogatók szerint megfelelő szabályozással elkerülhetőek a félelmek, az ellenzők viszont állítják: a másik oldal csak a zsebére gondol.

Túl sok a negatív hatás

Az éghajlatváltozás negatív hatásaival lassan mindenki tisztában van, ahogy az EU is, amely kezdeményező szerepet vállalt az üvegházhatású gázok emissziójának csökkentésében: a vonatkozó direktíva 2020-ig 20 százalékos csökkentést ír elő. Az egyik legkomolyabb kibocsátó az erősödő közlekedési/szállítási szektor, ezen belül pedig legalább 90 százalékban a gépkocsik.

Az EU ezért külön direktívában írta elő a bioüzemanyagok arányának növelését: a cél 2 és 5,75 százalék  volt 2005-re, illetve 2010-re. Az első célt ugyan nem sikerült teljesíteni és a második sem valószínű, mivel az EU 2007-ben 10 százalékos arányt határozott meg 2020-ra.

A döntés miatt kifejezte aggodalmát az Európai Környezeti Ügynökség tudományos tanácsadó testülete (EEA - European Environmental Agency Scientific Committee) is. Szerintük problémákat okozhat, hogy:

• a bioüzemanyag előállítás az első generációs technológiák alapján távolról sem optimális. Sokkal hatékonyabban járnánk el, ha a biomasszát hő- és elektromos energia előállítására használnánk;
• a biomassza hasznosítás véges erőforrás felhasználását jelenti, ezért az első lépésnek a hatékonyság növelésének kell lenni a járműiparban és a városokban;
• az EEA becslése szerint - még a második generációs technológiák esetében sem  áll Európában elég föld rendelkezésre a 10 százalékos cél teljesítésére. Egyúttal ez azt is jelenti, hogy a bioüzemanyag előállításának intenzifikálása nem-fenntartható hatásokhoz vezethet a talaj, a víz és a biodiverzitás vonatkozásában;
• ezen túlmenően az előző pont miatt elkerülhetetlen a külföldről, elsősorban a fejlődő világból (Brazília, India, Kína stb.) történő import, ami ott vezethet az erdők és esőerdők további kiirtásához, az élelmiszerek előállításának visszaszorításához, az élelmiszer árak emelkedéséhez, fokozódó táplálkozási gondokhoz stb.

Mindezek alapján a testület a 10 százalékos célt túlzottan ambiciózusnak tartja. Ezért a direktíva felfüggesztését és átfogó tudományos elemzés elvégzését javasolja: melyek a kockázatok és a hasznok, és mi az a visszafogottabb középtávú cél, ami fenntarthatóan megvalósítható.