A Fővárosi Hulladékhasznosító Mű - közkeletű nevén a rákospalotai szemétégető - hasonmásai Ausztriától kezdve Svájcon és Németországon át Franciaországig az ott élő jelenlegi generációnak és persze még inkább a következőknek kínálják egyre nagyobb arányban a költségtakarékos, környezetkímélő energiát. Az osztrák fővárosban már most a távfűtés közel 30 százalékát valósítják meg így, miközben Budapesten csak 4 százalékot teljesít a Főtáv Zrt.-n keresztül a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. rákospalotai üzeme.
Jogalkotási késedelem
A brüsszeli „menetrend" szerint a tagországoknak 2010. december közepéig az úgynevezett „hulladék-keretirányelv" alapján törvényt kell alkotniuk, s szintén általános kötelezettség a megújuló energia hasznosításának aránynövelése. Jogalkotási késedelmünket a szakmai kormányzat szerint tavaszra ledolgozzuk, a parlament elkészíti a hulladékgazdálkodás uniós normái szerinti szabályozást, beleértve az energetikai célú hasznosítás paragrafusait is. A megújuló energia jövőjéről szóló terveket mostanra vetette papírra a kormányzat. Arról mégis keveset lehet tudni, hogy a kommunális hulladék energiatermelő szerepét - mint megújulóenergia-termelést - Magyarország kész-e az uniós normák szerint saját maga javára fordítani.
A Fővárosi Hulladékhasznosító Mű szaktanácsadója - és nyugdíjas igazgatója -, Bánhidy János adataiból kiderül, hogy az EU-tagországok átlagában a kommunális hulladéknak csak 40 százalékát helyezik el olyan lerakókban, mint amilyen például Pusztazámoron működik, nálunk viszont 74 százalék ez az arány. Az energiatermelő hulladéktüzelés polgárjogot nyert az EU-ban: évente 65 millió tonna hulladékból termelnek energiát, ebből hétmillió háztartás villamosenergia-szükségletét fedezik, és ötmillió lakást fűtenek. A megtakarítás évi 10 milliárd köbméter földgáz.
A lerakókban a kommunális hulladék metánt „termel", s az üvegházhatás több mint hússzor nagyobb annál, mint ha ugyanazt az anyagot energiatermelő hulladéktüzeléssel semmisítenék meg. Magyarországon a rákospalotai az egyetlen ilyen áramot, meleg vizet előállító nagyüzem, igaz, jobb hatásfokú, mint számos uniós hasonmása, mivel a közelmúltban kapott egy füstgáztisztító rendszert, és korszerűsítették a négy kazánt is.
Európai példák
A kommunális hulladék energiatermelő szerepét egyre több ország fedezi fel. Erre példa, hogy a legutóbbi időkig csak egy kicsiny üzemmel rendelkező Lengyelország egyszerre kilenc égetőművet hoz létre, roppant jelentős uniós támogatással. Portugália hármat épített, szintén brüsszeli pénzből. Magyarország viszont továbbra is csak lerakók építésére vállalkozik, igaz, némi mechanikai, biológiai előkészítést követően. Pedig az energetikai célú elégetés nélkül elképzelhetetlen a lerakásra kerülő, egyre több gondot, környezeti szennyezést okozó hulladékmennyiség csökkentése.
A modern technológiával való égetés villamos áramot és távfűtést szolgáltat úgy, hogy nem vesznek igénybe fosszilis energiahordozót. Az osztrák fővárosban három ilyen mű üzemel, sőt, a Bécshez tartozó Simmeringben eleve egymás mellé telepítettek egy nagy szennyvíztisztító telepet, iszapégetőt és veszélyeshulladék-égetőt, ahol az egyik iszapégető kazán alkalmas évi 100 ezer tonnányi aprított kommunális hulladék eltüzelésére is.
Hamburg energetikai telepén egyszerre működtetnek hagyományos, szénnel, földgázzal üzemelő erőművet, egy kommunális hulladékot eltüzelő égetőművet, egy biomassza-erőművet és egy veszélyes hulladékot eltüzelő üzemet. Mindezek együtt gondoskodnak a város távhőszolgáltatásáról. Malmőben ugyanígy semmisítik meg a hulladékféleségeket. Csepelen 2010 júliusában adták át Közép-Európa legnagyobb szennyvíztisztítóját, melynek „végterméke" - mint Simmeringben is - az elégethető gázokat „kínáló" iszap.
Jegelt tervek
Bánhidy János úgy tudja, hogy bár Budapest hosszú távú tervei között szerepel a távhőszolgáltatás hulladéktüzeléssel való bővítése, konkrét elképzelések nincsenek a megvalósításra. Szakmai körökben felvetődött, hogy a belvárosi egyedi tömbfűtéses rendszereket felváltsák hulladékégetésből származó távfűtéssel, az ötletet azonban - mint a délpesti második égetőmű gondolatát is - „jegelték" a hivatalos körök. Az ország más térségei is kihúzták „táncrendjükből" a hasonló beruházásokat, például az alig egy évtizeddel ezelőtti, Várpalota vonzáskörzetébe tervezett - Brüsszelből is támogathatónak ítélt - hulladékhasznosító- és -égetőfejlesztéseket is Csipkerózsika-álomra ítélték.
