„Nincs meg az állami akarat" - tömörítette a napelemek segítségével előállítható villamos áram eszközeinek gyártásáról, piacra juttatásáról alkotott, idehaza tértől, időtől és így az utóbbi évtizedek mindenkori kormányzatától független „állapotmeghatározó" véleményét a professzor. Tette ezt azért, mert mind több adatot, információt ismerhettek meg nem csupán a német, hanem újabban a román, a bolgár és a cseh energiapolitikának azon passzusairól, amelyek igen jó hozadékkal teremtik meg a fotovillamosság hasznosításának „hétköznapi" lehetőségeit.

Dr. Bársony István, az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézet igazgatója, egyben az intézet által koordinált Integrált Mikro/Nanorendszerek Nemzeti Technológiai Platform szakmai vezetője számára ugyanis - stílusosan - az lett napnál is világosabb, hogy az átlagos napsütéses órák tekintetében gyengébb természeti adottságokkal rendelkező Csehországban is véghez lehet vinni olyan programot, amellyel megteremtik a lakosság és a gazdaság szereplőinek érdekeltségét, ha az állam „rásegít" a műszaki-tudományos eredmények gyors elterjesztésére: a napenergia elektromos energiává alakítása infrastruktúrájának a kiépítésére.

Újabb jégkorszak várható?

- Az európai kiemelt csúcstechnológiai területek egyike a fotovillamos technológiák kutatása, fejlesztése, gyártása, s ha Magyarország nem forszírozza szerepvállalását, akkor önként kilép erről a területről - fejtette ki a Piac & Profitnak Bársony professzor. - Másként fogalmazva: a gazdasági, a társadalmi és a környezeti érdekeket egységként, egy rendszerként kell kezelni ahhoz, hogy ne kerüljön totális csődbe az ország.

Az Integrált Mikro/Nanorendszerek Nemzeti Technológiai Platform vezetője „csupán" azért lázadozik, mert még ma sem tudatosul idehaza, hogy egyáltalán miért is kell komolyan venni a megújuló energia hasznosítását. Mint mondja, nagy tévedés arra alapozni e források alkalmazásának terveit, hogy azok olcsóbbak, mint a fosszilis energia. Dehogy, valószínűleg hosszú távon is drágább lesz. Csakhogy a környezet óvását kell evidenciának tekinteni, már csak azért is, mert - nyomatékosította Bársony István - egyre kevesebben vonják kétségbe azt, hogy akár már a mi életünkben „megérkezhet" egy újabb jégkorszak.

A kutatások bizonysága szerint a 12,5 ezer évvel ezelőtti hasonló állapot sem esztendők alatt következett be, hanem hónapokon belül. Jelenleg pedig a felmelegedés miatt megolvadó gleccserekből rengeteg édesvíz kerül a tengerekbe, csökkentve a sótartalom arányát. Megváltozhatnak a tengeráramlatok, s egy ilyen katasztrofális esemény következtében például Skandinávia egyszerűen lakhatatlanná válhat, lakói délre költöznek. Erre is utal a platform igazgatója, amikor kijelenti, hogy képtelen magatartás tőlünk csak a megújuló energiával törődni, a szén-dioxid-kibocsátásra pedig fittyet hányni. Ez a summázat vajon elmarasztalása is a hazánkban oly nagy becsben tartott biomasszaprogramnak?

- Azok a növények, szoktak volt érvelni lobbisták, amelyeket a biomasszához használnak fel az emberek, már beépítették a szén-dioxidot, ezért a közreműködésükkel csupán „visszatermeljük", amit egyszer már kivontak a légkörből - utal a közkeletű ellenérvekre Bársony István. - De miért nem gondolkodunk ésszerűbben, úgy, hogy viszonylag moderált szén-dioxid-kibocsátással előállítunk napelemeket, amelyek aztán legalább negyven évig szolgáltatnak energiát egyetlen gramm káros anyag légkörbe, talajba, vízbe juttatása nélkül?

Gyárat adunk, gyártmányt veszünk

A „vád" az, hogy a honi gyakorlat szerint kiragadnak egy-egy elemet a rendszerből, s csak azzal törődnek. A megújulóenergia-hasznosítás zászlaja alatt pedig a sok parlagon lévő területen még csak nem is búzát, hanem biodízelnek szánt növényeket termesztenek. A fotoszintézis nyomán a napenergia ugyan „beépül" a növényekbe, de- a platform igazgatója szerint - a biomassza termelésekor elérhető 2,5 százalékos napenergia-hasznosítási hatásfok nem több, mint amennyire a leggyöngébb napelemek képesek, és akkor még nem beszéltünk az égetés és energiaátalakítás során fellépő veszteségekről. A gyakorlatban használt kristályos szilíciumszeleten, drága technológiával gyártott napelemek legalább 15 százalékot produkálnak, a Dorogon lévő, japánok tulajdonolta gyárból kikerülő termékek pedig 23 százalékos hatásfokra képesek.

A lényegesen olcsóbb előállítású vékonyréteg-napelemek - ezek esetében nagy üvegtáblákra viszik fel vékony rétegben a fotoelektromos energiaátalakításra alkalmas félvezetőt - típustól függően 5-12 százalék körüli hatásfokkal „gyártják" az áramot. Már az ezredforduló időszakában is ilyen „képességű", úgynevezett amorf szilícium vékonyréteg-napelemek készültek a Dunasolar nevű üzemben. Igaz, a kőbányai gyár tiszavirág-életű volt, de az is tény, hogy Magyarországon napjainkban is komoly vákuumtechnikai gépgyártási tapasztalat és kapacitás van, s e cégek szakmai sikere magáért beszél: kulcsrakész napelemgyárakat szállítanak Kínába és a Távol-Kelet más országaiba. Onnan pedig akár még hozzánk is szállítanak kész napelemeket.

A dorogi japán üzemből kikerülő drágább, bonyolultabb technológiával létrehozott végtermék annyiban magyarországi gyártásnak minősül, hogy a szigetországban elkészített és repülőn ideküldött különleges szilíciumszeleteket elenyészően szerény hozzáadott értékű munkával nálunk applikálják rá az üvegtáblákra. Ennél már a '80-as években is többet tudott a magyar tudományos és ipari környezet, olyannyira, hogy 1989-ben félvezető technológiák és mérési rendszerek fejlesztésére és gyártására létre is hozhattak egy spin-off céget. Nem sokkal később pedig megalakult az a vállalat, amely - a fotovillamos technológiákon belül - elsősorban akkumulátorok fejlesztésével, gyártásával, valamint napelemek forgalmazásával kezdett el foglalkozni, s egy napelemes hálózati invertercsaládot is kifejlesztett egyetemi és ipari közös bázisra alapozva. Vagyis úgy van mindenünk a magas hozzáadott értékű gyártáshoz, hogy közben semmink - legfőképp saját gyártásunk - nincs?

- Az kétségtelen, hogy a napenergia hasznosítása nagyon komoly beruházásokkal jár együtt, s állami segítség nélkül nem is megy - világítja meg a piaci háttereket, pontosabban azok hiányát dr. Bársony István. - Az Európai Unió ráadásul épp ezen a területen határoz meg kötelező teendőket, a megújuló energiák, így a fotovillamos energia hasznosítása esetében az Európai Parlament irányelvei a mérvadók.

Német minta

A németek már sok év óta bizonyítják, hogy az integrált áramkörök gyártásának technológiájáról - ezt ugyanis a Távol-Kelet egyszerűen „bekebelezte" - át lehet állni a napelemek gyártására, a támogatásokat pedig az állam konvertálhatja az új területre. Összehangolt szakemberképzési, kutatástámogatási és gazdaságfejlesztési politikával sikerült felfuttatniuk roppant komoly kutatási és alapanyaggyártó kapacitásokat. A német kormányzat azt is világosan látta, hogy mind a tudományos munka, mind a termékek előállítása akkor fejlődik gyorsan, ha sikerül komoly keresletet generálni a produktumok iránt. Ezért hosszú távon és olyan mértékben támogatta a napelemekkel termelt áram vásárlását - visszavásárlását -, hogy az ösztönözte a „házi" áramtermelés felfutását. Erre mindenképpen szükség volt, hiszen a villamos energiát akkor használják inkább, amikor a napelemek segítségével keveset vagy semennyit nem lehet előállítani - telente, illetve éjszaka -, az energiatárolást, illetve csúcsidőszakban működő termelést pedig csak az állam képes a nagy elosztóhálózatokon keresztül megoldani, illetve finanszírozni.

Bársony professzor azt szeretné elérni, hogy ha már a magyar állam eddig adós maradt a németes tempóval és mentalitással, akkor az elkövetkezendőkben kapcsoljon rá, s például hatósági szabályzással is orientálja az építkezőket. Azaz kösse építési engedélyhez, hogy a meleg vizet, a fűtést az új ház megvalósítója kötelezően napkollektor felszerelésével segítse elő. Nem lenne pardon a középületek esetében sem. A napelemeknél pedig kiválaszthatná az állam azokat az építési technológiákat, amelyeket támogatva szintén gyorsan elterjesztené az áramgyártásban való érdekeltséget. Meg lehet szólítani a lakosságot napjaink válsággal sújtott viszonyai között, hogy legyen hajlandó beruházni, s vajon nem ér-e el többet az állam, ha a falvak, térségek érdekeltségét növeli támogatási rendszereivel, hogy a megújuló energia segítségével törekedjenek az önellátásra?

- Lehet értelme az olyan propagandisztikus projekteknek, mint amilyen az „Egy falu - egy megawatt" program Borsodban, mivel a szemléletváltás az igazán fontos manapság - magyarázza Bársony professzor. - Ehhez úgy társulhatna az állam, hogy a drága napelem-beruházásokat például áfamentesen engedné megvalósítani. Az alkalmazott kutatásoknak hála, az pedig bizonyosra vehető, hogy gyorsan javulhat a gyártandó napelemek hatásfoka, s ez is azonnal visszahathat a beruházások megtérülésére.

Többszöröse lehetne, de...

A professzor ezúttal is a lehetséges hazai gyártásra engedett következtetni, arra, hogy rendelkezésre áll a kiváló tudományos, innovatív háttér, s vállalkozói kedvben sincs hiány, hiszen a Távol-Kelet „vevő" a vákuumtechnikai gyárak termékeire. Hosszú távú gondolkodás és állami akarat kell „csak", hogy legyen tömeges belső piac is. Ez igen jól kiegészíthetné az ország kiváló földrajzi adottságát: Magyarország elvileg akár energiaszükségletének többszörösét lenne képes előállítani napenergia-technológia segítségével.

A platform tanulmányából kiolvasható ugyan, hogy mindennek gazdasági, társadalmi, jogi korlátai vannak. Minden jel szerint egyre inkább csak nálunk. A bolgár kormányzat elsődleges energiapolitikai programmá emelte, hogy beérik a cseheket a fotovillamos technológiai fejlesztéseikkel, alkalmazásaikkal. Romániától sem áll távol az érdekeltségek rendszerének kiépítése. Nekünk pedig - Bársony professzor érvelése szerint - ugyancsak tudomásul kell vennünk, a környezetkímélésnek az a kötelezően megfizetendő ára, hogy az állam hosszú távon üzemben tart megújulóenergia-, azon belül napenergia-hasznosítási támogatási rendszereket.

Megjelent a Piac és Profit magazinban.