Ma a boltok polcain lévő áruk 95 százaléka olajszármazék vagy előállításához olajat használtak - és ez nemcsak a termékek szállítása miatt igaz. A leginkább "karbonintenzív" szektor a vegyipart és mezőgazdaságot magába foglaló agráripar. Egy kilogramm műtrágyához 1,4-1,8 liter olaj kell (az USA-ban évente 96 millió hordó olaj megy el e célra, ami több, mint az ország egy napi teljes olajfogyasztása). Egy autógumi legyártásához 25 liter olaj kell. Az olcsón kitermelhető kőolajkészletek azonban kifogyóban vannak.
Olajválságok
1973-ban az arab olajembargó -mely Izrael Nixon által beindított felfegyverzése ellen tiltakozott-, 1979-ben pedig az iráni forradalom miatt söpört végig olajválság a nyugati fogyasztói társadalmon. Az olaj ára többszörösére drágult, beköszöntött a "stagfláció", vagyis rémisztő infláció a stagnáló gazdaságban, ám ehhez köze volt annak is, hogy 1971-től már nem aranyalapú volt a dollár, és túl sokat nyomtattak belőle. Bár a tőzsde lejtmenetét nem kis részben a pánik okozta -hat hónappal azután is tartott, hogy az embargót feloldották-, az mégiscsak tény, hogy a nyugati országok krónikus benzinhiányban szenvedtek.
Valósággal kiürültek a nyolc sávos autópályák az Egyesült Államokban, ebben az autós közlekedésre tervezett államban (ahol még a nagyvárosi villamoshálózatokat is felszámolták a boom éveiben). A kormány bevezette a központi árszabályozást (1981-ig tartott), sebesség-korlátozást érvényesített a közlekedésben, limitálta az USA egyes államainak juttatandó kőolajmennyiséget. A hétvégi benzinárusítást beszüntető elnöki instrukcióra a kutak 90 százaléka reagált: három-zászlós rendszer jelezte a közeledő autóknak, hogy a kútnak van-e egyáltalán üzemanyaga, mivel '72 februárjában 20 százalékuk teljesen üres volt! 1976-ig a páros rendszámú autók páratlan számú napokon tankolhattak, a páratlanok páratlan számú napokon. A korlátozások miatt sztrájkoló és a munkát folytató teherautósofőrök között még lövöldözés is kitört.
Rendszeresek lettek az áramkimaradások, a tévéreklámokban Jack Lemmon és más sztárok korteskedtek az energiatakarékosság mellett, Oregon állam egyenesen betiltotta a karácsonyfaégők használatát. A hátrányos helyzetű lakásbérlők és tulajdonosok számára lakásszigetelés-támogatási programot indítottak, hogy így csökkentsék fűtési költségeiket.
Angliában a 9 százalékos olajhiány okán 3 napos munkaheteket tartottak. Hollandiában börtönbüntetést helyeztek kilátásba azoknak, akik túllépik a megengedett áramfogyasztást. Angliában, Németországban, Svájcban és Norvégiában vasárnaponként tilos volt repülni és hajózni. Az angol miniszterelnök arra kérte a polgárokat, hogy télen csak egy szobát fűtsenek.
Angliában a 9 százalékos olajhiány okán 3 napos munkaheteket tartottak. A GDP 3,9 százalékkal esett vissza, az amerikai GDP 1973-75 között 3,2 százalékkal csökkent. Az USA-ban, Japánban és Európában 1979-81 között 13 százalékkal csökkent az olajfogyasztás (évi 6 százalékos átlag).
2008 utáni visszaesés
2008 nyarára 147(!) dollárra nőtt az olaj hordónkénti ára, vagyis több mint négyszeresére. Ez drasztikusabb drágulás, mint amit az 1973-as és 1979-as olajválságban tapasztaltak. 2008-ra a munkahelyi keresetekből 6 százalék ment olajra. 1980-ban ez 7-8 százalék volt.
A gazdaság visszaesése miatt tavaly az USA-ban 3,5 százalékkal esett vissza a gázolaj-fogyasztás, 6,5 százalékkal a dízel-vásárlás. Egymás után zárnak be az olajfinomítók: a kapacitás 3,8 százalékkal csökkent tavaly, idén várhatóan 5-8 százalékkal fog. 2009-ben 85 százalékos kihasználtsággal működtek e létesítmények, cégeik részvényei 2008-ban 69 százalékkal zuhantak, 2009-ben 22 százalékkal. Tulajdonosaik úgy vélik, ha vissza is állna a gazdaság a rendes kerékvágásba, az olajigény nem nőne ismét a régi szintre -ugyanis időközben törvényileg javították az amerikai gyártmányú autók motorjának üzemanyag-hatékonyságát és megkezdték térhódításukat a megújuló energiák.
A recesszió miatt 2008 óta 63 százalékot zuhant az olajár. Ez csökkenti az új olajmezők felderítését finanszírozó befektetéseket, csökkenti a jövőbeli olajellátást. A nem-konvencionális források (olajhomok, olajpala) kitermelése csak magas olajárnál gazdaságos.
Nyers(olaj) valóság
- 1964-ben elérte a csúcsot az új olajlelőhelyek felfedezése.
- 1981-ben az olajkitermelés meghaladta az új felfedezésének nagyságrendjét.
- Napjainkban öt elfogyasztott hordó olajra jut csak egy hordónyi újonnan felfedezett olaj.
- 2005-ben a világ 48 országa közül 33-ban csökkenő tendenciát mutatott az olajtermelés, állítja a Worldwatch Institute.
- Az évmilliók során létrejött (szárazföldi) olaj nagy részét másfél évszázad alatt feléltük.
- Évente 30,6 milliárd hordó (4869,1 milliárd liter) a globális olajfogyasztásunk. Ha ezt egybeöntenénk, egy kilométer széles, egy kilométer hosszú felhőkarcolót kapnánk, mely 4,5 kilométer magasan nyúlna az égbe. És évente 10 emelettel bővülne.
Olajhozam-csúcs jóslatok
Eleinte könnyebb és olcsóbb a kitermelés, mert az olajat a lenti gáznyomás sajtolja felszínre. De az olaj kitermelése miatt ez csökken, ezért víz mélybe juttatásával helyettesítik a nyomást. Ezzel hígul az olajmező tartalma, az olajhozam fokozatosan csökken, a tapasztalat szerint rendszerint igen gyorsan! Ez az úgynevezett "olajhozam-csúcs" jelenségének fizikai magyarázata. Amikor a vízhányad eléri a 70-80 százalékot, a mező összeomlik. (A legnagyobb olajmező, a szaúdi Ghawar kútjaiban 55 százalékos a vízhányad.) Ha már felszínre hozták a kitermelhető olajkészlet felét (vagyis a Gauss-görbe csúcsán vagyunk), utána az éves hozamok csökkenése elkerülhetetlen. A kevesebb olaj ráadásul költségesebben termelhető ki.
Egy amerikai fogyasztó évente 11,34 liter olajat használ el.
OECD fogyasztói átlag: 5,2 liter
OECD-n kívüli fogyasztói átlag: 0,7 liter
1976-ban Jimmy Carter szolárpaneleket szereltetett a Fehér Ház tetejére (amit Reagan '85-ben eltávolított) és az "energia hatékonyabb használatáról" beszélt nyilvános beszédeiben. Ekkor kezdte a CIA elemezni a hozamcsúcs problematikát. Az amerikai Képviselőházban -vagyis "csak" az alsó házban és nem a Szenátusban- 2005-ben munkacsoport alakult az olajhozamcsúcs vizsgálatára, akárcsak a brit Parlamentben, de a politika fősodra, a mindenkori állam- és kormányfőjelöltek sosem beszélnek nyilvánosan a problémáról.
Az olajhozam csökkenését és az energiaigény növekedését egyesek vészes jövőbeli áremelkedések, gazdasági instabilitás, tőzsdekrach és társadalmi feszültségek forrásának látják. E veszélyeket részletesen taglalta az amerikai Energiaügyi Minisztérium 2005-ös, úgynevezett Hirsch-jelentése. Colin Campbell 1998-ban Jean Laharrére-ral közösen írt munkája (The Coming Oil Crisis) meggyőzte a Nemzetközi Energia Ügynökséget (IEA) a közelgő szűk esztendők kellemetlen bonyodalmairól.
Az OECD-közösség mindenkori kőolajtartaléka 54 napi fedezet, ehhez társul további 37 napra elegendő vésztartalék. Az amerikai olajtartalék 20 milliárd hordó, ez 23 napra biztosíthatja a belföldi ellátást.
Globális jóslatok
(név, jelenlegi munkahely/korábbi munkahely, időpont-becslés)
- Dr. M. King Hubbard (1972-es becslés): 2000 körül
- T. Boone Pickens, BP Capital Management hedge fund: 2005 körül
- Sadad Al Husseini, egykori Amraco-igazgató: 2006
- Hans-Josef Fell, Német Zöld Párt: 2006
- Kenneth S. Deffeyes, Princeton University/Shell: 2009-ig
- Ali Morteza Samsam Bakhtiari, Nemzeti Iráni Olajtársaság: 2006-2007
- Matthew R. Simmons, Simmons & Company: 2007-2009 között
- Chris Skrebowski, Peak Oil Consulting/BP: 2007 után
- Jeremy Leggett, Royal School of Mines/BP, Shell: 2008
- Richard C. Duncan, Institute on Energy and Man/Boeing: 2008
- David Goodstein, California Institute of Technology: 2010-ig
- Colin Campbell, Association for the Study of Peak Oil and Gas/BP, Texaco: 2010 körül
- World Energy Council: 2010 után
- Pang Xiongqi, China University of Petroleum: 2012
- ITPOES, brit olajcégek kutatóbizottsága: 2013
- Jean Laherrére, Association for the Study of Peak Oil and Gas /Total: 2010-2020 között
- Oxford University: 2015
- Association for the Study of Peak Oil and Gas (ASPO, USA): 2010-2015
- Energy Information Administration (IEA): 2016
- Total: 2020 előtt
- Cambridge Energy Research Associates ( CERA): 2020 után
- Shell: 2025 vagy azután
- Angol Állami Energiakutató Központ (UKERC): „nagy kockázatú" 2020 előtt, „valószínű" 2030 előtt*
- Amerikai Geológiai Felügyelet (USGS): 2025-2030
- OPEC & Saudi Amraco & Michael Lynch: soha
(Forrás: Amerikai Energiaügyi Minisztérium 2005-ös Hirsch-jelentése és szaksajtó)
* 500 tanulmány átvizsgálásából levont következtetés
A fosszilis gazdaság fenntarthatatlansága
Az olajhozam várhatóan 0-3 százalék között csökken évente, miközben a lakosság gyarapodik és energiaigénye évi 2 százalékkal nő. Naponta 1,6 millió hordónyi a világ olajigényének növekedése. Kínában 5-8 százalék körül nő az olajfogyasztás évente. A Barclays Bank szerint a globális olajfogyasztás 2 százalékkal csökken, de közben a fejlődő világban évi 2 százalékkal nő.
Kína olajfogyasztása exponenciálisan növekszik: csak 2003-ban lépett második helyre, lehagyva Japánt, de azóta az USA-t is meghaladta (4 százalékkal), és a világ legnagyobb olajfogyasztójává lett. Olajszomja évi 15 százalékkal nő.
A fosszilis források elégetésén alapuló gazdasági folyamatok miatt keletkező ökológiai externáliák nincsenek beépítve az olajárba, a termékek és szolgáltatások árszintjébe. Az olajkitermelés mérgező ipari szennyvizet hagy maga után, amit a föld mélyébe fecskendeznek. A Texaco például naponta 70 hordónyit öntött szét az Amazonas esőerdőben. Az összmennyiség harmincszor nagyobb, mint az ExxonValdez 1989-es alaszkai hajószerencsétlenségének napi szennyezése. A kanadai olajhomok kitermelésből 260 négyzetkilométeren keletkeztek kártékony szennyvíztavak.
A fosszilis gazdaság az olcsó energiára épül, ilyen árszinten nem tartható tovább az olajkitermelés teljes volumene.