Az első ezirányú nemzetközi megállapodást, a Kiotói Jegyzőkönyvet 174 ország írta alá 1997-ben, de csak 36 fejlett ország állapodott meg konkrét vállalásokban is, azon az alapon, hogy ők viselik a legnagyobb felelősséget, és ők a legnagyobb kibocsátók.
Az Egyesült Államok nem iktatta törvénybe az egyezményt, mert szerinte az szükségtelenül akadályozza a gazdasági növekedést, és túl engedékeny a fejlődő országokkal szemben. Az amerikai kormány álláspontja mostanában egy szélesebb nemzetközi megállapodás támogatása felé hajlik.
A 2012-ben lejáró Kiotói Jegyzőkönyv általánosságban azt írja elő, hogy a résztvevők a 2008-2012 közötti időszakra legalább 5 százalékkal csökkentsék az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Az EU 8 százalékos csökkentést vállalt. Ennek megfelelően 2005. januárban széndioxid-kibocsátási kvótarendszert vezettek be az EU-ban 12 ezer erőmű és más kibocsátó üzem számára; a kvótákkal kereskedni lehet. (Tavaly 1,5 százalékkal csökkent az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása az Egyesült Államokban az enyhe időjárás, valamint a földgáz és az alternatív energia növekvő felhasználása miatt.)
