Az éghajlatvédelem egyik legolcsóbb eszközének tartják az erdők védelmét. Az esőerdők a Föld tüdejeként működnek, elnyelik az emberi civilizáció által kibocsátott üvegházgázokat, de ha tömeges méretekben vágják ki a fákat, akkor a törzsükben, ágaikban és gyökereikben megkötött CO2 visszajut a légkörbe, óriási mennyiségű és rendkívül káros emissziót okozva így. (És nem csak a zöldeknek fáj az illegális fakitermelés.)
A Kongói Demokratikus Köztársaság esőerdei a legnagyobbnak számítanak az amazonasi őserdők után. De az őshonos erdőket több oldalról is veszély fenyegeti: terjeszkednek az állattenyésztő farmok, legelőkre van szükség, nő a fakitermelés volumene és az infrastrukturális fejlesztések is behatolnak az eddig érintetlen ökoszisztémába. Az országban eddig azért nem tudtak hatékony erdővédelmi politikát bevezetni, mert nem tudták pontosan, hol fogynak a fák.
A washingtoni World Resources Institute-nál a gépi tanulást vetik be az erdők megóvása érdekében: a bevitt adatokból -melyek a 2000 és 2014 között készült műholdas felvételeket jelentik- a szoftver elemzést készített arról, hogy milyen tényezők játszanak közre az erdőirtásban (pl. utak vagy települések közelsége), felvázolta az érintett területeket, majd ezek alapján a gép megtanult következtetéseket levonni a jövőt illetően. Másszóval a mesterséges intelligencia mutatja ki, milyen szabályszerűségek, trendek, mintázatok szerint folyik az erdőirtás, s mindez várhatóan hogyan folytatódik, mik lesznek a következő legvalószínűbb helyszínek, ahol számítani lehet a nagy mértékű fakivágásra.
A Kongói Demokratikus Köztársaság a párizsi klímaegyezményben vállalta, hogy 3 millió hektárnyi erdőséget telepít újra, hogy csökkentse emisszióját. A World Resources Institute szerint hatszor nagyobb emissziócsökkentést érhetne el az afrikai ország, ha az app által megjósolt erdőkivágás 10 százalékát megakadályoznák.
