A napi hőingás azt mutatja, mekkora a különbség a napi maximum- és minimumhőmérséklet között. Míg a két napi szélsőséget gyakrabban szokták vizsgálni, addig az ezekből számítható hőingást ritkán, holott ez a mutató is meghatározó lehet például az ökológia, a mezőgazdaság és az emberi egészség szempontjából. Az ELTE kutatói elemzésükben a napi hőingás változását vizsgálták Magyarországra vonatkozóan havi bontásban, a múltbeli adatok és a jövőre vonatkozó klímamodell-szimulációk alapján.
Növekedés az elmúlt fél évszázadban, nyári csúcsokkal
A napi hőingás hazánkban nyáron a legmagasabb, ilyenkor a hosszabb nappalok és a derült égbolt miatt nagyobb a nappali felmelegedés, míg éjszaka jelentősebb lehűlés következhet be. 1971 és 2024 között a legmagasabb országos átlagos napi hőingás augusztusban volt (12,9 °C), míg télen alacsonyabb értékek fordultak elő, különösen decemberben, amikor 6 °C körül alakult.
Az elmúlt évtizedekben a napi hőingás nőtt, különösen áprilisban, amikor az országos átlagos növekedés 1,4 °C volt. Nyáron 1 °C körüli emelkedést mértek, területileg Délkelet-Magyarországon a legnagyobb növekedéssel. Ez részben a nyári maximumhőmérsékletek gyakoribb kiugrásával magyarázható: júliusban például a 36 °C fölötti értékek is megjelentek, miközben az éjszakai minimumok is emelkedtek, egyre gyakoribbá téve a 20 °C feletti éjszakákat.
Változik a melegedés jellege: nyáron jönnek a trópusi éjszakák
A regionális klímamodellek szerint a következő évtizedekben a hőingás már nem fog jelentősen változni, mert a maximum- és minimumhőmérsékletek emelkedése hasonló mértékű lesz. Ez azonban azt is jelenti, hogy a nyári éjszakák is tovább melegszenek, és nő a trópusi éjszakák aránya.
