Megdöbbentő adatok plasztikszemetünkről: mese a 11 000 tamponról

A világ közvéleménye végre felébredt, az emberek tisztában vannak vele, hogy a plasztikszemetünk eltakarításának megoldása és a műanyaghasználat kiiktatása vagy legalábbis csökkentése égető fontosságú probléma. Néhány megdöbbentő adat arról, hogy miért.

Közel 8,3 tonnát tesz ki a műanyagszemét, amit eddig természeti környezetébe dobott az emberiség. Ez 800 000 darab Eiffel-torony súlyának felel meg. Ebből a 8,3 milliárd tonnából 6,3 milliárd tonnát effektíve szemétként hajítottunk ki az ökoszisztémákba.

Ugyan a nyugati világban nő a műanyag újrahasznosításának aránya, a hiányzó lánc továbbra is Dél-Kelet-Ázsia, ahol több olyan ország van, melyben egyáltalán nem megoldott a szemétszállítás sem, nemhogy a műanyag szelektív gyűjtése. Vegyük például Kambodzsát. Polgárai 2000(!) darab műanyag szatyrot használnak el évente. Ami annyit tesz, hogy ki is dobják mindet.

A fejlődő országok embrionális állapotú szemétkezelő rendszere -vagy annak teljes hiánya- miatt állhat elő az, hogy az óceánokba kerülő műanyaghulladék 70 százaléka ezekből az országokból származik. A világ 50 törvényileg szabályozatlan és hatóságilag ellenőrizetlen legnagyobb szemétlerakójából 38 olyan, mely a tengerek mellett helyezkedik el, tehát szennyezésük közvetlenül a tengerbe szivárog.

Fotó: Flickr/Bo Eide

Óceánok

A világ műanyagszemetének 90 százaléka az óceánokban végzi, ahova alapvetően tíz nagy folyóból hömpölyög a plasztikhulladék. Ezek egyike a Mekong-folyó.

Évente 8,16 millió tonna műanyagszemetet termelünk az óceánok számára. Ez olyan, mintha a Föld tengeri partszakaszain 30 centimérenként kiraknánk egy plasztikszeméttel teletömött zacskót. És azokat évente újratöltenénk hulladékkal.

Nem csoda, hogy a Csendes-óceánban az áramlatoknak köszönhetően összegyűlő "szemétsziget" nagyobb, mint Franciaország!

Évente közel 8 millió tonna plasztik kerül a tengerekbe. Hogy némi képet alkothassunk arról, ez milyen nagy mennyiség: ha egy kukásautó percenként a tengerbe pottyantja belsejének tartalmát, akkor kapunk ennyi hulladékot.

Továbbra is az Egyesült Államok a világ legnagyobb műanyagfelhasználója. Ebben nagy mértékben ludasak a fogyasztási cikkeket gyártó cégek. Az ország plasztikgyártásának 36 százalékát ezek adják.

Pelenkák & tamponok

És nemcsak az ételhordókról meg az italos palackokról van szó. A pelenkák, az egészségügyi tamponok is a probléma részét képezik. A pelenkák az amerikai szeméttelepek területének 2 százalékát foglalják le, a felnőttkori inkontinenciára használt eszközök 7 százélékot, miközben 20 éve, vagyis a '90-es évek végén ez a helyigény még csak 1 százalékot tett ki. Egy átlagos nő élete során 11 000 tampont használ el. Ez 130 kilónyi műanyaghulladékot jelent.

Az EU 2016-ban elfogadott Körforgásos Gazdaság Akcióterve a műanyagszemét 75(!) százalékos csökkentését tűzte ki 2030-ra. Ennek teljesítéséhez a lakosság, vagyis a fogyasztók és az üzleti szektor hathatós szemlélet- és viselkedésmódváltása szükséges.

Cégek & fogyasztók

Egyre több város és ország szánja rá magát, hogy betiltja a műanyageszközöket és a plasztik zacskókat.

Az óriásvállalatokon is nagy a nyomás a vásárlók felől, hogy tegyenek valamit e téren. Európában a Unilever és az Ikea játszik vezető szerepet műanyaghasználata leépítésében. (E két vállalat egyébként a víz-, energia- és vegyi anyagfogyasztás mérséklésében is aktív.)

Amerikában a Patagonia indított ruhajavító szolgáltatást. Ahelyett, hogy a fogyasztók kidobnák a meghibásodott ruhadarabot, visszaküldhetik javításra a cégnek. Ez szintén a körforgásos gazdasági modell egyik eleme.

(Entrepreneur, WEF, ENSZ, Science Advances)

Bekerül a táplálékláncba

A műanyaggal az a baj, hogy nehezen bomlik le a természetben. Évszázadokra van szüksége erre. Amikor megindul a plasztik rothadása, szennyező vegyi anyagokat bocsát ki magából, ami a növényvilág, az állatok és az emberek egészségére nézve is ártalmas.

A madár- és halfajok 90 százalékánál tulajdonképpen már megfigyelhető a műanyagszennyezés hatása. Bálnák, halak, emlősök pusztulnak el azért, mert elfogyasztják a tápláléknak vélt mikroplasztikot, ami egykor italos palack, ételhordó doboz vagy éppen bevásárlószatyor volt, csak a természeti viszontagságok közepette apró darabokra töredezett. A tudósok rendre műanyagokat találnak a felboncolt tengeri állatok szervezetében. De a bálnák nagy plasztiktárgyakat is "megesznek".

Miután a plasztik így bekerül a táplálékláncba, az emberek testébe is bejut. Ez főleg az óceánmenti országok lakói számára jelent veszélyt, hiszen a fehérjebevitelüknek akár 60 százalékát teszi ki a halfogyasztás. Márpedig a halak belső szerveiben van mikroplasztik, nem feltétlenül csak a bélrendszerükben, amit természetesen eltávolítanak az élelmiszeriparban, hogy fogyaszthatóvá tegyék a hal testének egyéb részeit.

Véleményvezér