A Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia (NÉS) majdnem 100 oldalas vitaanyaga néhány hónapos társadalmi egyeztetés után, várhatóan év végén kerül a parlament elé. S a stratégiából az elfogadást követően készülhetnek el a felelős tárcák, szervezetek, önkormányzatok, kistérségek cselekvési tervei. Majd csak ezután kezdődhet el a szervezett cselekvés.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVVM) által jegyzett stratégia alapszemlélete egyértelmű: a hazai környezetpolitika kialakítása és végrehajtása során olyan eszközöket kell alkalmazni, amelyek a nemzetközi környezeti szempontok mellett a hazai gazdaság fejlődésének követelményeit is figyelembe veszik, és teljesítik az EU-tagság szabta elvárásokat is.
Tények, részletek
A globális környezeti változást az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével lehetséges korlátozni, vagy hatását csökkenteni. Mivel e gázok kibocsátása az energiatermelés, a közlekedés, az egyes ipari tevékenységek és az intenzív mezőgazdasági termelés során kerül a légkörbe, az éghajlatvédelem végső soron a nemzetgazdaságokat átszövő energetikai, közlekedési infrastruktúra, valamint a termelési-termesztési rendszerek környezeti szempontú modernizálását jelenti, ami jelentős terheket ró a társadalomra és a gazdaságra.
A klímaváltozás és annak hatásai enyhíthetők, de a jelenség maga nem kerülhető el teljes egészében az üvegházhatású gázok múltbeli és jelenlegi kibocsátása miatt. A várható kedvezőtlen hatásokra fel kell készülni, erősíteni kell az alkalmazkodás eszközeit és intézményeit, és meg kell tenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek előrelátható módon a változások káros következményeinek enyhítését szolgálják.
Globális problémaA Föld különböző tájainak éghajlatát, illetőleg ezek összességét, a globális éghajlatot az éghajlati rendszer elemei folyamatosan alakítják. Az éghajlati rendszer elemeit a légkör és a vele érintkező négy földi szféra - a szárazföld, a felszíni és a felszín alatti vizek összessége, a Földön található fagyott állapotú víz összessége és az élővilág - együttesen alkotják.#page#
Az emberi tevékenység, elsősorban a mezőgazdaság és az erdőirtás a Föld felszínének tulajdonságát változtatja meg, s ez hat az éghajlatra is. Az erdőirtás jelentős szén-dioxid-kibocsátáshoz (CO2) is vezet, és ma a teljes kibocsátás 19 százalékáért felelős. Az előrejelzések pedig arról szólnak, hogy a következő néhány évtizedben továbbra is jelentősen nő a CO2-kibocsátás, s ez a globális hőmérséklet jelentős emelkedését vonja maga után, komoly veszélybe sodorva a környezetet és az emberi társadalmakat világszerte.
Az ipari forradalom óta nemcsak a mezőgazdasági termelés, hanem az egyre növekvő emberi fosszilistüzelőanyag-felhasználás is fokozta az összes hosszú tartózkodási idejű üvegházhatású gáz kibocsátását. A CO2 mellett a fluorozott szénhidrogénekét (HFC), a per-fluoro-karbonét (PFC) és a kén-hexafloridét (SF6). Ezek mindegyike különböző mértékben járul hozzá a globális felmelegedéshez, sugárzási tulajdonságától, molekuláris tömegétől és légköri tartózkodási idejétől függően. Mérések kimutatták, hogy a CO2-koncentráció értéke már most olyan magas, amilyen az elmúlt ezer évben biztosan nem, és talán az elmúlt húszmillió év alatt sem volt, és a jégfuratok, műszerek azt is tanúsítják, hogy a metán (CH4) mennyisége ugyancsak megduplázódott a légkörben.
A Föld 0,7 Celsius-fokot melegedett a múlt század kezdetétől. A tíz legmelegebb év - az 1861-es feljegyzések óta - 1990 után következett be, a rekordot eddig 1998, és ezt megközelítően 2005 tartja. Az egyre gyorsuló globális felmelegedésért az Éghajlatváltozás Kormányközi Testülete (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) 2007-ben közzétett, minden korábbinál határozottabb, 4. értékelő jelentése szerint az emberi tevékenység a felelős. A testület több ezer tudós ellenőrzött, hiteles összefoglalása alapján alakítja ki állásfoglalását az éghajlatváltozásról, annak hatásairól és a lehetséges megelőző lépésekről.
Vészjelek a világbanAz északi félteke hóval fedett területe 10 százalékkal zsugorodott az 1960-as évek óta, és a világ nagy részén a gleccserek jelentősen visszahúzódtak. Az antarktiszi jégtakaróból hatalmas jégtömbök váltak le, az arktikus jég vastagsága a késő nyári időszakban 40, kiterjedése pedig 15 százalékkal csökkent az eltelt évtizedekben. A legutóbbi becslések szerint csak az utóbbi évtizedben 8 százalékkal lett kevesebb a tengeri jég területe. Az óceánok hőtágulása és a gleccserek olvadása következtében a tengerszint évente 1-2 millimétert emelkedett a 20. században. Az emelkedés még azután is évszázadokig folytatódik, hogy a légkörben stabilizálódik az üvegházhatású gázok koncentrációja, mivel az óceánok termikus tehetetlensége nagyon nagy.
A cikk folytatása a Piac és Profit Magazin nyári számában....
