Hasznos találmány vagy az emberi izomerőt szükségtelenül felváltó, környezetszennyező luxustermék? Hiszen ólomsavas akkumulátorok százezreire van szükség hozzájuk.
Egyelőre csak azokban az országokban terjedt el az e-bicikli, ahol hagyományosan erős a „tekerős kultúra”. Vagyis főként egyes uniós államokban, újabban pedig Kínában is. A nagy kertvárosokkal szegélyezett, autópályákkal összekötött Egyesült Államok városaiban a lakosság még nem kapta fel az e-biciklit, mint új divatjelenséget. (New Yorkban törvényileg még mindig motoroknak minősülnek az e-biciklik.)
Németországban viszont a postások ilyen kétkerekűvel kézbesítik a leveleket. A Deutsche Post 6200 e-biciklit szerzett be munkatársai számára, melyek elektromosmotor-meghajtással működnek. A cél az volt, hogy az öregedő alkalmazottakat kíméljék, akik ily módon képesek a munkabírásukat változatlan szinten fenntartani, az eddig teljesítményt hozni – még ha gépi segítséggel is. A lestrapált postásokon túl az e-bicikliket főleg a reggel a munkába biciklivel bejáró emberek részesítik előnyben, akik nem akarnak izzadtan beérni a munkaidő kezdésére.
Városon belüli, munkahelyre történő közlekedésre általában négy alkalommal képes egy biciklimotor, egy töltéssel. A feltöltés egy órát vesz igénybe. Németországban köztéri akkutöltő állomások is rendelkezésre állnak a bringázók számára. A németeknél a biciklieladások tavaly 5,5 százalékkal csökkentek, míg az e-bicikliké 8 százalékkal nőtt – írta a New York Times. Hollandiában, ahol a legnagyobb a lakosság egészére vetítve az egy főre jutó biciklik száma, csak kismértékben csökkentek az eladások, de az e-bicikliké itt is nőtt, méghozzá 9 százalékkal. Svájcban 250 ezer e-bicikli van használatban, ami nem rossz arány a 8 millió fős lakosságon belül.
