A mogyorós pele megérdemelten kapta az elismerést, egy négylábú, gerinces, menő állatról van szó, mely a legkülönbözőbb erdőkben is jól tudja magát érezni, mi több, az alföldön is boldog, ha van elég mogyoró. Lojálisak lakóhelyükhöz, a nőstények sokszor egész életüket egy 100 méteres sugarú körben élik le. A hímek valamivel távolabbra is elmerészkednek, sőt úgy hírlik, hogy egyszer egy bátor pele 1600 métert tett meg.
A mókusalkatú állatka nem szereti a menyéteket és a baglyokat. A nappalt viszont szereti átaludni, főleg a nagy hőségben, és ahogy közeleg a tél, ezek az alvások egyre hosszabbak lesznek, míg végül téli álomba szenderül, és áprilisig elég morcos, ha felébresztik. Szóval alvásra mindig talál ürügyet. Menősége abban is megtestesül, hogy az átlagosan 4 évet élő pele a mély álom alatt lelassítja szívverését, és levegőt is csak 5-10 perceként vesz.
Magyarországon viszonylag gyakori, de így is a mérsékelten veszélyeztetett státuszt kapta meg, eszmei értéke pedig 50 ezer forint. Szereti a rügyeket, magvakat, de a rovarokat és lárvákat is megeszi. Élőhelye a fákon van, átlagosan egy méterre a földtől, de ennél jóval magasabbra is építhetik fészküket, mely évi 2-3 alomnak ad otthont.
A mogyorós pele olyan állatoktól vette át az év emlőse munkakört, mint a sün, az ürge vagy a denevér. Hogy a kinevezés megérdemelt volt, egyértelmű. Az alábbi kép magáért beszél:
