Az őszi és a virtuális búza betakarítása szinte egyszerre megy végbe a Polgár család kisalföldi földjein és számítógépein. Polgár Ákos reggel már a parasztház nagyságú kombájnnal hajt be a táblába - az ifjú mérnökember élete tizenhatodik saját kezű aratásának látott neki a júliusi rekkenő hőségben -, estefelé a nagyobbik trónörökössel egy műanyag traktort segítségül hívva aratja a gyerekszoba közepére képzelt kalászost, éjjel pedig az internet a társ. A chicagói gabonatőzsde adatait takarítja be: tudni akarja, hogy mi, merre és hány méter az agrárvilágban.

Furcsa verseny

Ebből - a betakarításból - élnek Polgárék, az agrármérnök-triumvirátus. A papa és fia mellett az ifjú asszony is azt az egyetemet járta ki. Csak a kisebbik Polgár fiú kapott máshol diplomát, ő a gépész a családban. A 2009-es termés nem tűnik se rossznak, se jónak: kiegyeznek vele. Polgár Ákos mindenesetre leszögezi: jól döntöttek, jól tervezték meg az évet.

- A családtól nem idegen az agráros vita, főleg a fejlesztések mikéntjébe bonyolódunk bele 1993 óta minden évben - fejtegeti a harmincon innen lévő gazda. - Legutóbb még az aratás előtt meghánytuk-vetettük a jövőt. Vélhetően belevágunk egy újabb pályázati fejlesztésbe.

Az intenzív zöldséges és intenzív szántóföldi ágazat mellett a kalászos és olajos növények gondoskodnak a kónyi családi vállalkozás stabilitásáról. Az extenzív ágazat a família „kezében" 300 hektárt jelent, a zöldséges intenzív ágazat pedig mintegy 80 hektárig bővülhetett. Tíz éve a repce is jelen van Polgárék portfóliójában, kitanulták ennek a növénynek a titkait is, még a komoly szárazságokkal tarkított években sem termesztettek sokkal kevesebbet, mint hektáronként 4 tonnát. A tíz repcés év azt is láttatta a családdal, hogyan sikerül teljesen hektikussá tenni ennek a kultúrának a piacát is. Úgy, hogy az egyik évben 105-110 ezer forintot lehetett kapni tonnájáért, a rákövetkezőben pedig 60 ezret. A 40 százalékos ármozgás Polgár Ákos szerint egészséges piacgazdaságban elképzelhetetlen. A szántóföldi kertészkedés főleg sárgarépát, hagymát és burgonyát jelent a kisalföldi birtokon. Nem a közeli Győr és az ugyancsak közeli Ausztria a két fő „vevő", hanem Budapest.

- A fővárosi nagykereskedők számítanak a tényleges partnereknek, az osztrákok pedig csak addig, ameddig a krumpliból, répából, hagymából meg nem jelenik az első osztrák termés - mondja Polgár Ákos. - Amint megtermett, a drágább, gyengébb hazai kerül a boltokba.

A közel 400 hektáros Polgár-farm azt a kényszerképzetet kelti az idegenben, hogy Kóny határában nincs hol dolgozniuk a kisebb gazdáknak. Csakhogy ez az állítás nem állja meg a helyét. Megmaradt a múltból egy termelőszövetkezet, s - Polgár Ákos szerint - jó is ez így, mert a külföldiek annyira mégsem teszik be a lábukat. A hangsúly azon van, hogy annyira. Mert amúgy már betették.

- Az nem zavar, ha valóságos osztrák gazda valóságosan dolgozik a szomszédos szántón: ugyanazt teszi, amit én, vet, betakarít, elad - magyarázza félelmeik hátterét. - Veszélyessé a pénzmosó honfitársainkon túl a pénzügyi befektető csoportok válhatnak, ez utóbbiak magyar kft.-k színeiben, de külföldi érdekeltségeknek „dolgoznak", s szó nincs arról, hogy ugyanolyan kondíciókkal gyarapíthatják birtokaikat, mint a csak hazai forrásokkal számoló gazdák.

Noha az osztrák gazda ugyanazt a technológiát használja, mint magyar telekszomszédja, s az egyszerre learatott búzát ugyanarra a piacra szállítja, mégis jobban keres. Míg az osztrák képes várni az értékesítéssel akár decemberig, a jóval jobb árakig, addig a közraktárról leszoktatott magyar kollégájának rögtön kellhet a pénz, a tonnánkénti 120 eurót nyomban a zsebében akarja tudni.

- Ezek után miért csinálom? - teszi fel a kérdést saját magának Polgár Ákos, hogy aztán kapásból meg is válaszolja. - A magyar ember, ugyebár makacs, nem adja át a helyét a pénzes befektetőnek. Igaz, van itt a faluban is több, csupán kis földdel rendelkező helybéli, ők olyan költségminimalizálásra szorítkoznak, amilyenből nem lehet jó minőséget előállítani, ezért alacsony ár dukál, nincs beruházásuk, nem kap a földjük tápanyag-utánpótlást, s e gazdák túlélni sem sokáig képesek.

Akik bírják a tempót

A csaknem 400 hektáros farm kínálhatna munkát a helyieknek, de nem kínál:

- Mindent saját kezűleg végzünk, nincs lazsálás, nincs cigarettaszünet, amolyan svábos mentalitás bujkál bennünk. Az osztrák kolléga sok esetben azért kerül előnybe magyar társai ellenében, mert ő is éjjel-nappal, folyamatosan dolgozik. Nem tudom, hogy ez a különbség a kárunkra az elmúlt ötven év hozadéka-e, de azt látom, sem a téeszből kimaradt dolgozók, sem a mai fiatalok általában nem bírják az intenzív tempót.

A Polgár-féle tükör fő „baja", hogy őszinte. Kideríti, hogy nem szenvedünk hiányt makacsságban, képesek vagyunk kidőlni az intenzív munkától, s mindennek tetejébe még az irigységért sem kell a szomszédba mennünk.

- Szerettünk volna megvenni egy földet, de a tulajdonos nekünk nem, a jelentkező külföldinek viszont azonos feltételekkel nyomban eladta - támasztja alá állítását a kónyi gazda. -Sokan zsebszerződések segítségével adnak túl őseik földjén, a kapott pénzt pedig felélik. Addig, ameddig a magyar gazda ezen a vidéken nem jön rá, hogy össze kell fogni, egymást segítve kell fejlődni, addig itt halálra van ítélve az agrárium.

Polgár Ákosék a velük egy ívású, szintén paraszti munkát végző barátokkal, kollégákkal, valóban összejárnak: az internet segítségével naponta cserélik a piaci információkat, a növényvédelem aktuális híreit. Sokszor hozza össze őket a sors valamelyik másik európai országban olyan őszi-téli tanfolyamokon, amelyeken a szakma legjobbjai adnak elő. Németül, de egyre gyakrabban angolul. Úgy-ahogy kommunikálnak egymással Európa agráriuma ifjabb generációinak tagjai, s Polgár Ákos szerint már azon sem csodálkoznak, hogy a német és osztrák gazdák is jobban szót értenek egymással angolul.

A kónyi mérnökember „mellesleg" egy osztrák cégnek tanácsadóként dolgozva testközelből is megtapasztalja: a vetőmag-előállítással és -szaporítással foglalkozó vállalkozás, melynek ötezer ottani gazda a tulajdonosa, európai színvonalon látja el tagjait is igen jó minőségű fajtákkal. Ilyen szerveződésnek látná szívesen a Magyar Agrárkamarát, mely tagságának szolgáltatást nyújtó köztestületként segíthetné a gazdálkodást. Ugyanezt gondolja a falugazdászokról is, akiknek nem az lehetne a szerepük, hogy a helyi eladó földeket „jegyezzék", felvásárolják, közvetítsék...

- Ezért ér egyre többet az a nekünk, fiatal gazdáknak szervezett szövetség, amelyet mi menedzselünk maguknak, pontosan tudva, hogy a lehető legfőbb érték a gyors és biztonságos információ - mondja a civil szervezetről a kónyi beltag. - A politikától független szakmai szerveződés nem ok nélkül gondolkodik a fiatalok „tész"-ében, azaz értékesítő szövetkezésében. Nagyon is jelentős szempont az agráriumban az életkor. A mi korosztályunk gyors, erőszakos fejlődést - mind nagyobb piacokat, mind nagyobb volumeneket - képzel el, az idősebbek csaknem mindegyike pedig a túlélésért működteti a meglévő „tész"-eket, kamarát.

Ami viszont életkortól független az agrárgazdaságban, az az adminisztráció. Polgárék életében sincs ez másként, tiszta szerencse, hogy az ifjú asszony mostanában nem a traktoron ül, hanem féléves kisdede s a számítógép mellett: a vállalkozás nevében ír, levelez, adminisztrál.

Pályázati buktatók

A kónyi triumvirátus abba is beletanult, hogy a pályázatok világa sem nagyon másabb. A Polgár-farm számára amúgy nem az Új Magyarország vidékfejlesztési program számít kiismerhetetlen terepnek, hanem a későbbi stáció, a tervezés. Az agrármérnök ifjú lehetetlennek tartja, hogy bárki az országban 2015-ig reális pénzügyi, üzleti tervet készítsen. Pedig kell ilyen dokumentum is a pályázatokhoz.

- Pontosan tudom, mekkora területen, milyen vetésforgóval gazdálkodom, de nem látom, milyen árakkal lehet számolni jövőre vagy azt követően - nevesíti a buktatókat Polgár Ákos. - Tavaly a jó minőségű prémiumbúzát négy-ötezer forintért értékesítettük, az idén legalább 25-30 százalékkal olcsóbban. Így nem lehet egyik évről a másikra tervezni.

Az utófinanszírozott pályázatok működtetéséhez sincs elég erejük a gazdáknak. Pedig a pályázás nem bonyolult, sőt egyre egyszerűbb. A megnyert támogatás jegyében azonban sokszor olyan monitoringra kerül sor, amely nem engedi kibontakozni a parasztot. Azaz - Polgár Ákos gazdálkodói nyelvre fordításában - időnek utána nem mernek pályázni, akik pedig 100 milliókra bátorkodnak szert tenni, azok elég nagy eséllyel külföldi érdekeltséget tudnak maguk mögött.

A Polgár-farm nem a 100 milliókért pályázó lépték, mégsem fordít hátat az állami lehetőségeknek. De azt is tudják, hogy az ő fejlesztéseik egyre inkább kivételnek számítanak. Bár a legutóbbi időkre kezdett „letisztulni" a pályázat és a támogatás, s - Polgárék is úgy látják - az állam és a paraszt is rendben lenne egymással. Ám most a bankok - sokszor csupán 15 százaléknyi rész meghitelezése közben - siklatják ki az ügyleteket. Előre és visszamenőleg öt-öt évre kérnek életidegen dokumentációkat a gazdától is, a családjától is, a kölcsönt pedig soha nem látott áron adják.

- Mit is jósolok? - hangzik Polgár Ákos nem éppen költői kérdése. - Mindenki learatja a gabonáját, szinte mindenki azonnal, olcsón el is adja, a vevő betárolja a termést, aztán decembertől, januártól megindulnak az árak felfele. Mégsem ettől, hanem attól félek, hogy sokan abba fogják hagyni...