Huszonegyezerhétszáz. Ez a Kupper-Lakos átlag 2005-re. Ez úgy jön ki, hogy a fideszes és az SZDSZ-es fővárosi honatya jóslatát összeadjuk, majd elosztjuk kettővel. Kedves pesti polgár, jövőre ennyire - 21 700 forintra - tetszik átlagdrágulni. Kéményseprőileg, BKV-ilag, csatornailag, de - ugye milyen kedvesek vagyunk - halálozásilag is. Infláció, meg egy kicsi, s már meg is kapjuk a múlt héten bejelentett budapesti tarifa- és közüzemi drágulásokat. A sok pénzből fejlesztenek is nekünk, budapesti polgároknak - lesz fűtött villamosunk, s nem biztos, hogy csak nyáron, lesz dél-pesti szennyvíztisztítónk, és lesz (bér)fejlesztett kéményseprőnk, az a hagyományos típus, amelyik még a zsebének szánt készpénzért is csak a mi munkaidőnkben hajlandó felkeresni bennünket, a tiszteletére aznap nem dolgozó lakókat.
A jövő évi áremelés valahogy mégsem az az áremelés, amelyikhez hozzászoktunk. Vagy pontosan az, de volt 15-20 évünk, hogy a régről ismert módit kicsit felejtsük. Egykoron nem akárkik, hanem a kormányfők - Fock Jenő, Lázár György - vállalták a (párt)feladatot: drágítunk! Nem, nem a párt, s főleg meg nem az első titkár, hanem "csak" a kormányfő mondta és magyarázta az áremelést, az első titkár meg a béremelést. Hogy-hogy nem, 2004 végén majdnem visszaértünk a múltba, maga Gyurcsány Ferenc állt a nyilvánosság elé és tette közzé: a gáz 2005-ben több pénzünkbe kerül, mint az idén. Jól tudta, hogy ezek után szájba (és fülbe) rágó módon, tagoltan, nyomatékosan, szótagoltan mondja majd a főellenzék frakcióvezére üzenetét kedvenc közszolgálati éterén keresztül. "Ígérték, hogy nem lesz, azóta mégis a ne-gye-dik gáz-ár-e-me-lést hajtják végre a szocialisták".
Fock Jenő, Lázár György, Grósz Károly idejében a Népszabadság készítette elő a terepet - megírta, a nép megkapta, megvitatta, majd valaki pártszerűen megerősítette. Jövő a múltban módra - amúgy angolos stílusban - visszafiatalodhatunk, hogy kevésbé reumás kézzel mélyebben nyúlhassunk zsebünkbe a nagyobb számla befizetésekor. Mert megtudtuk ám, 2005-ben nem csupán a gáz drágul. A Népszabadság megírta az áramáremelés 10 százalékának tervét, 24 órára rá pedig a gazdasági miniszter frissiben nőtt jobb keze, Merényi szóvivő úr kormányzati komolysággal vitte képernyőre a megerősítést: "valóban emelünk, a részleteket majd januárban"! Kommunikálni így kell ám tudományos célirányossággal, hacsak nem mégígyebbül, amire a rendes BKV-bérletes röviden csak ennyit képes kipréselni magából viszonzásul: Anyád! A rendes BKV-bérletes nem a főváros tízezernyi hajléktalanjától sajnálja a két hétig napkeltétől napnyugtáig tartó melegedést a metróban, hanem azt, hogy ő maga nem vehetett félhavi bilétát 2700-ért. A múlt héten ugyanis megtudta, 5400 forintos bérletének mintegy feléért is utazhatna egész decemberben, ha a városházán elfogadják Wintelmantel Zsolt honatya indítványát. Azt, hogy - amint a főpolgármesterre rálicitáló ellenzéki képviselő elővezette - ne csak a parkolás legyen ingyenes karácsony és újév között, hanem a tömegközlekedés is.
Ez azért nem járja, egy ellenzéki képviselő csak akkorát mond - és nem nagyobbat -, mint ellenfele?! Wintelmantel úr, ha kellően pártszerű, akkor legközelebb felcseréli a két időpontot. Ne karácsony és újév között utazhasson a pesti polgár ingyen a tömegközlekedési eszközökön, hanem fordítva, újév és karácsony között. Ezzel az apró módosítással garantáltan választást nyerne Wintelmantel városházi honatya, hiszen a városlakók voksán túl megkaphatná a turistvándi, a zalaegerszegi, meg a tarnaszentmáriai polgárok szimpátiáját is. Az újév-karácsony közötti ingyenes BKV-használat nyomán például a drágulásjosló pártfőnök, Kupper képviselő úr évi 35 ezer forintja (ebből és Lakos honatya havi 700 forintos tippjéből számoltuk ki a két képviselő jóslási átlagát, a 21700 forintot) takarosabb összegre mérséklődhetne. A Kupper-Lakos - BKV-bérlettel terhelt - átlag országosításába belegondolni csak akkor szabad olvasóinknak, ha zsebükben tudják az aktuális lottó ötös főnyereményt. Ha ezzel az összeggel rendelkeznek, akkor már nyugodtan hallgathatják az RTL Klub matematikusainak jóslatát, ők a budapesti és az országos általános rezsit összeadva számoltak és jutottak el havi 8500 forintig. Ez testvérek között is 102000 forint: a kereskedelmi csatornának sikerült nem egyszerűen előznie, hanem leköröznie a legjobboldalibb honi riogatókat is, le a kalappal előtte. Ha meg már le a kalappal, akkor a fejfedőt tengelye körül fordítsuk el 180 fokkal, s helyezzük el az RTL Klub Fehérvári úti székháza előtt, hátha sikerül valamennyivel enyhíttetni a 102000 forintos rezsitöbbletet.
A kalapozásnál akad azért biztonságosabb módszer is a jövedelemszerzésre. Csupán az kell, hogy akadjon százegynéhány milliárdos széles-e hazában. Mert ha akad, akkor be lehet ám számolni róluk hovatovább éhező újságírók segítségével, a Ringier Kiadó emberbaráti stílusában. Ehhez mindössze annyi kell, hogy a milliárdosokkal interjúkat készítő újságírók munkahelyét - annyi mint az 1968-ban alapított Magyar Hírlapot - egyik napról a másikra meg kell szüntetni, az elkészült cikkekhez kötődő szellemi alkotói jogokat magasról le kell csinálni, s ha a munkahely, munka és jövedelem nélkül maradó újságírók mégis azt teszik szellemi termékükkel, aminek értelme van - egy másik kiadó segítségével megjelentetik -, akkor azon nyomban be kell perelni őket. Jelentjük, mindez megtörtént: a Ringier a jóvoltából padlót fogott újságírókkal perre ment, mert azok saját erőből megjelentetni voltak oly bátrak a Ringier kiadású Magyar Hírlap utolsó heteiben a napi munkájuk mellett írt, összeállított kiadványt. Úgy gondolhatták, ha akad némi bevétel a piacra dobott Top-100 kötet jóvoltából, akkor talán halat is vehetnek a családi karácsonyi asztalra.
Nem így gondolta hajdani munkáltatójuk, a Magyar Hírlapot tulajdonló, majd meg bezáró Ringier Kft., nem elég, hogy ő is megjelentette ugyanazt a kiadványt, függetlenül a szerzők akaratától, de még feljelentést is tett üzleti titok megsértése és más cselekmények miatt, továbbá - tették közzé a múlt héten - megfontolják munkajogi eljárás megindítását is. Azért ez szép, zaftos, - némi svájci beütéssel - tipikusan kelet-európai történet. Ugyanannak a szellemi terméknek két kiadója is van, mind a kettő ott látható az újságos standokon. A borító másmilyenre sikeredett, a szerzők Top-100 kiadványa 890 forintot taksál. Például a Tesco újságos polcán megtalálja a vevő ugyanazt a kiadványt, de fehér kötésben, alig valamivel drágábban, 960 forintért is. Aki tehát adakozni akar a Ringier Kft.-nek, itt és most megteheti: vásárolhat a múlt hét óta kapható, az eredetinél 70 forinttal drágább kiadványból is. Ez az adakozás igazán nagyvonalú, hiszen a 960 forintos Ringier-füzetnek jóval kisebb a rezsiköltsége, mint az olcsóbban kínált eredeti kiadványnak. Hogy miért? Munkabért, szerzői honoráriumot, az államnak bér jellegű költségeket minden jel szerint nem fizetnek, hiszen nincs is kinek, minden szerzőt időben kirúgtak.
Abban azért bízhatunk, hogy a meggazdagodni igencsak tudó honi milliárdosok nem hazudtolják meg magukat, s költségkímélő módon vásárolnak maguknak a róluk szóló könyvecskéből - mindössze nyolcszázkilencven forintért. Várszegi Gábortól, Demján Sándortól, Széles Gábortól, Csányi Sándortól elvárható, hogy a pénztárcájával szavaz - a kisemmizett ex-magyar hírlaposok mellett.
