Én nem tudok arról, hogy a gazdaság szereplői, annak kamarái, szövetségi képviselői közül bárki is kérte volna az ellenzék segítségét a kormány és közte folyamatosan zajló egyeztetésekben, párbeszédekben, s hogy a demokrácia megengedte kereteket átlépve az utcára vigye eldönteni, milyen reformintézkedésekre volna szükség az ország költségvetési hiányának megoldása érdekében, ahhoz képest, amit a Gyurcsány-csomag tartalmaz.

A gazdaság és a kormány közötti párbeszéd a terhek növeléséről, a teherviselők megoszlásáról a szokásos, demokratikus keretek között zajlik, és zajlott eddig is. Tény, hogy többségében nem a gazdaság szereplőinek érdekei szerint alakult ki a már törvényerőre emelkedett intézkedéscsomag. A kormány tárgyalási készsége és megegyezési hajlandósága sok kívánnivalót hagy maga után. De ezt a gazdaság érdekeit közvetítő szervezetek az alkotmányos kereteik között elmondták, hangoztatták, megharcolták, és benyújtott alkotmánybírósági beadványokkal harcolják a mai napig is.

Saját eszközeinkkel szeretnénk boldogulni! Nincs szükségünk fogadatlan prókátorokra, akik a mi nevünkben, miértünk cselekedve hatalmas károkat okoznak üzleti érdekeink érvényesítésében.

Mire gondolok? A gazdaság, az üzleti szektor kis és nagy szereplőinek túlnyomó többsége nem politizál. A mindenkori kormányokkal szeretne jó viszonyban lenni, mert nem ellenükben, hanem segítségükkel, velük sok színtéren együttműködve - közbeszerzések, pályázatok, finanszírozási projektek, alvállalkozói megállapodások, szabályozási segítségek révén - érik el gazdasági eredményeiket.

A világon mindenütt a gazdaság teljesítőképességétől függ az államkassza bevétele, s a kormány jó teljesítményei alapvetően függenek a gazdaság teljesítményétől. És fordítva. Rossz üzletember az, aki kardot kivonva megy neki a mindenkori kormánynak, miközben üzleti megrendelést remél tőle. Rossz kormány az, amelyik nem ágyaz meg a gazdaságnak jó működési feltételekkel a nagyobb adóbevétel okán. Akkor van tele ugyanis a tb-kassza, az APEH-számla, akkor jut az önkormányzatoknak iskolafejlesztésre, ha a vállalkozások bevételt termelnek, és munkaalkalmakat teremtenek, fenntartanak. Ha több bevételt kell produkálniuk, mert az államkasszát felelőtlenül kezelik, vagy a pénzt számolatlanul elnyelő, rossz közigazgatást, egészségügyet politikusaink nem képesek rendbe hozni, dönthetnek úgy, hogy ellenvéleményt közvetítenek konkrét javaslatok formájában, vagy hogy beleegyeznek a közérdek miatt, mégpedig feltételekkel. De egyet nem tehetnek, s ebben a feszült belpolitikai helyzetben sem teszik: hogy a törvényt, ha már törvény lett a reformelképzelésekből, ne tartsák be.

Igen, nagyon rosszul jött most az egyébként igenis jól működő gazdaságnak ez a megszorító intézkedéseket tartalmazó csomag. Mert valóban dübörgött a gazdaság. Eddig.

Beszéljünk egy kicsit azokról a számokról, amelyek csak a gazdaság teljesítőképességét mérik, függetlenül az államháztartás mérőszámaitól! Az APEH hivatalos jelentése szerint az általa beszedett adók és járulékok tavaly, 2004-hez képest mintegy 14 százalékkal nőttek. Az export évről évre növekedik - 2003 óta 6, 15,8, illetve 10,8 százalékkal -, ez év első felében pedig 16,5 százalékos volt a növekedés az előző év hasonló időszakához képest. Az ipari termelés is folyamatosan 6-7 százalék között bővült, idei első félévünk itt is kimagasló volt 10,5 százalékos ütemével. De nézzük, milyen befektetői adatokra alapozta Kóka János a "dübörgő" gazdaság jelszavát, amit mára már gúnyosan emleget sajtó és ellenzék: a közvetlen külföldi tőkebefektetések összege euróban 2003 óta 1,88 milliárd, 3,75 milliárd, majd 5,2 milliárd, és idén az első negyedévben 2 milliárd euró volt. Folytassam? A gazdaság az elmúlt négy évben igenis jól teljesített.

A nagy elosztórendszerekben viszont a pazarlás tovább folytatódott.

Egyetlen reményünk, hogy a konvergenciaprogramban és a kormány kommunikációjában is megjelent az az elkötelezettség, hogy a pazarló, rosszul működő intézményi rendszereket rendbe teszik, végre hozzányúlnak a közigazgatáshoz, az egészségügyhöz, az oktatáshoz, hogy szerencsés kézzel és emberi módon tudnak megbirkózni az ezzel járó társadalmi elégedetlenséggel. A jó szándékú, józan ember drukkol és segít abban, hogy ez sikerüljön.

Az MTV székháza előtti zavargásokig hozzáállásunk és reményeink idáig terjedtek. Az utána történt események, az elszabadult indulatok viszont már hólabdaként taszítják, kényszerítik ártó spirálba a gazdaságot és szereplőit. A befektetői szándékot, a forint árfolyamának alakulását immár nem a normális gazdasági folyamatok, törvényszerűségek alakítják, hanem a kormányzás átvételére nem demokratikusan törekvő ellenzék hisztériája.

A gazdaság, a megrendelések megálltak. Az üzleti játékszabályok, amelyek minden új kormány hivatalba lépése után újraíródnak, még ismeretlenek. Ketyeg az óra. Közben termelnünk kellene a bevételeket és a nyereséget, hogy utána kifizethessük az adó- és járulékterheket, azt a plusz költségvetésibevétel-növekedést produkálva, amit tőlünk elvárnak, hogy teljesítsük az Európai Unióval és magunkkal szemben is a vállalásainkat. S hogy hozzáférhessünk a gyermekeink jobb jövőjét alapvetően meghatározó uniós fejlesztési forrásokhoz.

Mert mindannyiunknak azon kellene már dolgoznunk, gondolkodnunk, hová tegyük a legjobb helyre azt a fejlesztési forrást, ami közvetlenül és közvetve soha nem remélt mértékben javíthatja mindannyiunk életminőségét. Kormánypártiét és ellenzékiét egyformán.

Mert egy országban élünk. Közösen viseljük a jó és a rossz következményeit egyaránt.