A módosítások iránya megfelel az eddigi tendenciáknak, hiszen a NAV évről évre szigorúbban vizsgálata a vállalatcsoportok egymás között alkalmazott árait. Ennek köszönhetően 2011-ben még csak 18 milliárd forint volt a transzferár-ellenőrzések során feltárt adóhiány, 2013-ban ez a szám már meghaladta 33 milliárd forintot. Ma már a legtöbb cég rendelkezik kapcsolt vállalkozással, de sokan még mindig nem tudnak erről a tényről, illetve a hozzá kapcsolódó szabályozási rendszerről és a komoly adóügyi következményekről. (Ezért is fontos tudni, hogy kihez kopogtathat be emiatt a NAV!)
A transzferár az egy tulajdonosi körhöz tartozó – más szóval kapcsolt – vállalkozások között alkalmazott „belső” ár. Az alkalmazott transzferárat pedig bizonyos kivételektől eltekintve transzferár-nyilvántartással kell alátámasztani, amely jelentős idő- és költségteher az adózók számára. Amennyiben a „belső” ár nem felel meg a piacon szokásos árszintnek, akkor ezt ki kell igazítani. Például, ha egy társaság anyavállalatától a piacon szokásos mértékhez képest jelentősen drágábban szerez be készterméket, a leányvállalat társasági adóalapját meg kell növelni a különbözet összegével. Ez az ár-kiigazítási és transzferár-nyilvántartási kötelezettség a kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyleteit érinti, egymástól független felek lényegében szabadon árazhatják ügyleteiket, és nyilvántartási kötelezettségük sincs – figyelmeztetnek együttműködő partnerünk, a LeitnerLeitner adótanácsadó iroda szakértői.
A 2014. október 21-én benyújtott adótörvény-javaslat azonban 2015-től jelentősen kibővítené a kapcsolt vállalkozások fogalmát. Az új meghatározás értelmében már nem csak azok a társaságok minősülnének kapcsolt vállalkozásnak, amelyek – leegyszerűsítve – azonos tulajdonosi körbe tartoznak, hanem azok is, amelyek csak ügyvezetésükben egyeznek meg. Az ügyvezetés egyezősége ugyanis döntő befolyással bírhat a vezetett társaságok az üzleti és pénzügyi politikájára.
(A transzferárazás lehetőségeiről – és veszélyeiről – bővebben itt olvashat!)
Két természetes személy – akik nem közeli hozzátartozók, csupán egyetemi évfolyamtársak voltak – egy közös vállalkozást hoznak létre, ahol a személyek 50-50%-os tulajdoni részesedéssel rendelkeznek („A” társaság). Emellett a személyek 100%-os tulajdoni hányaddal egy-egy saját társasággal is rendelkeznek („B” és „C” társaság). Tegyük fel, hogy az egyik természetes személy tölti be mindhárom társaságban az ügyvezetői tisztséget, önállóan. Amíg 2014-ben nem beszélhettünk kapcsolt vállalkozási jogviszonyról az A-B-C társaságok között, addig 2015. január 1-jétől valamennyi említett társaság kapcsoltnak minősül, és így egymás közötti ügyleteikben kötelező kiigazítaniuk áraikat és transzferár-dokumentációt készíteniük.
Az előző példát annyiban módosítjuk, hogy mindkét személy a saját tulajdonú társaságában ügyvezető önállóan, míg a közösen tulajdonolt „A” társaságban együttes aláírási jogot gyakorolnak ügyvezetőként. Ebben az esetben megvalósul-e a közös ügyvezetés és a társaságokat ebben az esetben is kapcsoltnak kell-e tekinteni? 2014-ben egyértelműen nem. 2015-ben azonban ez már nem ilyen egyszerű: a jogszabály jelenlegi tervezett szövege alapján minden kétséget kizáróan nem dönthető el, hogy az ügyvezetés egyezősége ebben a példában is megvalósul-e. A választ – ha a tervezet szövegét nem módosítják – csak részletes vizsgálattal kaphatjuk meg, azt elemezve, hogy az ügyvezetés egyezősége vagy részleges egyezősége vajon döntő befolyással bír-e a vezetett társaságok üzleti és pénzügyi politikájára.
Fentiek fényében érdemes tehát átgondolni a hasonló helyzetben lévő vállalatoknak, hogy milyen változást okoz rájuk nézve a várhatóan hatályba lépő új szabályozás, és hogyan felelhetnek meg az új kötelezettségeiknek a transzferárazás és annak dokumentációja terén.
