Nem csupán nőként kellett megharcolnia mások elismeréséért, cégvezetőként hozott döntései miatt cégalapító édesapjával is voltak összezördülései. Zsuzsanna úgy érzi, talán minden könnyebb lett volna, ha fiúnak születik.
– Amikor édesapám felajánlotta, hogy lépjek be a cégbe, én a szamárlétra alján kezdtem. Először orvoslátogatóként, majd marketing-, aztán sales menedzserként dolgoztam a Culevit Kft.-nél. Mivel nem volt gazdasági végzettségem, a gyakorlatban tanultam, és úgy döntöttem, hogy egy MBA-képzésre lenne szükségem. Az Executive MBA-n – tehát a vezetőknek szóló továbbképzésen – húsz férfi és két nő volt. Nagyon érdekes tapasztalat. A képzésen körülbelül fél év folyamatos szakmai bizonyítás kellett hozzá, hogy a férfiak elfogadják egyáltalán a jelenlétünket. Hogy hozzánk szóljanak, és azt egyenrangú partnerként tegyék.
Máshol is érezte a megkülönböztetést?
– Ez a férfi–nő kérdés nagyon jelen van még egy családi vállalkozás szintjén is. Hogy egy nő mondja, hogy egy nő megmondja, hogy egy nő megmondhatja-e… Mert egy nőnek mi a szerepe? Miért nincs otthon a három gyerekével? És azt kell mondjam, hogy mi, nők is hibásak vagyunk, mert mi alakítjuk ezt ki. Én fiatalokat vettem föl, akikkel ezt a gondolkodásmódot szerettem volna átalakítani. Mert oké, az emóció nálunk jobban jelen van, mint a férfiaknál, de kreatívak vagyunk, okosak vagyunk, mutassuk meg, hogy van szavunk. Azt kell mondjam, hogy egyértelműen a nőkkel volt nehezebb dolgom. A nők szemében láttam a megrökönyödést, hogy nem értik, mit akarok, miért nem ülök le az asztalomhoz, és teszem csendben a dolgom, minek akarok még tanulni, céget vezetni, amikor már úgyis van három gyerekem.
A legnehezebb folyamatosan bebizonyítani, hogy attól én még jó anya vagyok, mert ezt a pozíciót töltöm be. És nem verbálisan gondolom a bizonygatást, hanem nap mint nap ellenőrizni a gyerek leckéjét, ott lenni a szereplésein... Én hiszek benne, hogy a gyerekek is érzik és értik is, sőt jó hatással van rájuk, hogy az anyukájuk tesz valamit, alkot, megéli az álmait. Inspirálja őket, elfogadnak, tisztelnek. Azt gondolom, hogy ez a későbbi párkapcsolataikra is pozitív kihatással lesz. Persze ehhez kell egy családi háttér, egy olyan férj is, aki részt vesz ezekben a dolgokban.
Mi volt nehezebb, szakmailag helytállni, vagy anyaként bizonygatni a világ számára?
– Mindkettő nehéz volt, de nem ez a kihívás okozta végül a döntésemet, hogy visszaadom édesapámnak a cégvezetést. Az ok az volt, hogy maga a vállalkozás, a szakmai közeg, ahol mozogtam, átitatódott családi kapcsolatokkal, generációs és nézetbeli különbségekkel, ami már olyan jellegű harcot jelentett, ami nekem sok volt. Ez egy húszéves cég, egy megvalósult álom, amit nagyon nagy megtiszteltetés volt átvenni az édesapámtól.
– Az öcsém orvosként kategorikusan kijelentette, hogy ő nem hagyja ott a szakmáját, én pedig büszkén vállaltam, amikor az édesapám felkért, hogy szálljak be a cégbe, tanuljak meg mindent, és aztán vegyem át az irányítást. Egyre inkább tetszett. Olyan átalakításokat kellett véghezvinni, hogy néha azt éreztem, meghaladja a képességeimet. Úgy strukturáltam át, hogy – a számok önmagukért beszélnek – felfelé ível, olyan embereket vettem fel, akik előrevitték az egész céget. Nem hiszem, hogy cégvezetőként nekem kell a legokosabbnak lennem minden területen. Inkább olyan embereket kerestem, akik az adott témában a legjobbak. Szekértői alapokat akartam a családi összefonódások helyett. Még az MBA-szakdolgozatomat is ebből írtam. A saját cégemet analizáltam, hogy hogyan lehet átvenni a vezetői szerepet, hogy hogy lehet a tulajdonosok által egy cégvezetői szerepet kijelölni. Szomorú tényként kellett megállapítanom, hogy a családi vállalkozásoknak csupán egyharmadában lesz sikeres a második generációs vezetés. Édesapámmal emiatt folyamatosan nézeteltéréseink voltak. Szakmailag teljesen helytálló, amit ő mond, de nyilván a saját véleményemmel értek egyet, és én egy teljesen más struktúrájú céget szeretnék látni. Ám, ha a tulajdonosok azt szeretnék, hogy ez inkább maradjon olyan cég, ahol továbbra is családi és baráti kapcsolatok hálózzák be a működést, akkor fejet kell előtte hajtani. Így előrébb helyeztem azt, hogy a szüleimről, a rokonainkról, a barátainkról van szó, és a véres harc helyett inkább – ha támogatást nem kaphattam – visszavonulót fújtam.
Szerző:
– dezslik –
