Az alaphelyzet a következő volt. Adott az ügyfelünk, egy magánszemély, aki hosszú ideig bérelt egy állami tulajdonban lévő budapesti bérlakást a Magyar Államtól. A felek közötti, bérlettel kapcsolatos jogviták miatt ügyfelünk ügy döntött, hogy visszaadja a bérleményt az államnak. A lakás átadása 2015. novemberében le is zajlott, szabályosan, átadás-átvételi jegyzőkönyv aláírása mellett. Tehát az állam visszakapta az ingatlanát. Ezzel ügyfelünk joggal gondolhatta, hogy a bérlemény átadásának ügye lezajlott és ő megnyugodhat.

Azonban ügyfelünk 2016. novemberében, azaz csaknem egy évvel később vidéki lakcímén érdekes levelet kapott a bíróságtól. E levélben egy jogerős bírósági meghagyást talált, amelyben a bíróság kötelezte őt, hogy az említett lakát 15 napon belül kiürítve adja a felperes Magyar Állam birtokába, és emellett fizesse meg a felperesnek a per kapcsán felmerült költségeket is. Itt már érezte ügyfelünk, hogy nagy zavar lehet az ügyben, hiszen a lakást már egy éve jegyzőkönyvvel igazoltan átadta a felperesnek, anélkül, hogy per lett volna folyamatban.

Kép: Fotolia

Rosszhiszemű perindítás

Ügyfelünk hozzánk fordult a problémával, és rövid utánajárás után kiderült, hogy az állam 2016. nyár elején valóban pert indított vele szemben a lakás kiürítése iránt. E perben a felperes állam ráadásul a már átadott budapesti lakás címét adta meg az alperes lakóhelyeként.

Nyilvánvaló, hogy a lakás kiürítése iránti kereset alaptalan volt már benyújtásakor is. Azonban azzal, hogy ügyfelünk lakóhelyeként a volt bérlemény címét adta meg a felperes, ügyfelünk nem is értesülhetett időben sem a perindításról, sem a tárgyalásról, így védekezni sem tudott. Tette ezt a felperes annak ellenére, hogy az említett átadás-átvételi jegyzőkönyv ügyfelünk tényleges címét is tartalmazta. Szerencséje legalább annyiban volt ügyfelünknek, hogy a jogerős bírósági meghagyást az eljáró bíróság kiküldte vidéki címére is, amely a perben beadott bérleti szerződésben is megtalálható volt. Így értesült végül ügyfelünk az eljárásról.

A következmények

Tehát elmondható, hogy az állam egy már fél éve saját birtokában lévő ingatlan birtokbaadása iránti indított pert, és ennek költségeit is ügyfelünkre kívánta hárítani. Természetesen a téves kézbesítést megtámadtuk a bíróságon, igazolva ügyfelünk valódi címét és a lakás átadását is. Így a bíróság kérelmünknek helyt adott. A bíróság emellett eljárási bírsággal sújtotta a felperesként eljáró Magyar Államot. A felperes a rosszhiszemű pervitel tipikus esetét mutatta be azzal, hogy egy már birtokában lévő lakás átadása iránt nyújtott be keresetet, és az alperes címét is tévesen jelölte meg, jobb tudomása ellenére. Mondhatni, így nem nehéz pert nyerni, ha az ellenfélnek esélye sincs a védekezésre.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért kellett ebben az esetben közbelépni? Miért nem hagyhatta ügyfelünk, hogy a kiürítésre vonatkozó döntés jogerős legyen, ha egyszer már úgyis átadta az ingatlant? Ennek oka, hogy a bírósági eljárás költségeinek viselésére ügyfelünket kötelezték. Tehát ha nem lép fel az alaptalan perrel szemben, akkor a perköltséget akár be is hajthatták volna rajta. Azonban a helyzet még rosszabb is lehetett volna. Ugyanis az az abszurd helyzet is előállhatott volna, hogy a lakáskiürítésre vonatkozó döntés alapján, az állam a saját birtokában lévő ingatlan kiürítésére végrehajtási eljárást is indít. Természetesen a végrehajtás költségei is ügyfelünket, mint pervesztest terhelték volna, ha nem lépett volna fel időben.

Dr. Szabó Gergely ügyvéd Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda