Akár fél évszázadig is őrizniük kell a munkaügyi iratokat a munkáltatóknak egy 2018. december 23-án hatályba lépett törvénymódosítás miatt – hívta fel a figyelmet a MAZARS a legújabb elemzésében. A kimagaslóan hosszú időszak oka, hogy az új szabály értelmében
a munkaadók az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követő öt évig kötelesek megőrizni a jövedelemre vonatkozó iratokat, nem csupán a kiállítást követő öt évig. Egy 16 éves munkavállaló diák esetében a várható megőrzési idő 54 év.„A diák munkáltatójának ennyi ideig kell majd őriznie az olyan munkaügyi iratokat, amelyek a szolgálati időről vagy a nyugellátás megállapításához szükséges keresetről, jövedelemről adatot tartalmaznak” – mondta dr. Orosz András, a MAZARS szakértőjeként közreműködő Borsy Ügyvédi Iroda munkatársa.
Ez a kötelezettség akkor sem szűnik meg, ha munkáltató jogutód nélkül megszűnik: ebben az esetben kötelesek bejelenteni az iratok további tárolási helyét az illetékes nyugdíj-biztosítási szervnek. A megőrzési kötelezettség ugyanakkor természetesen nem vonatkozik a munkáltatónál egyéb okból keletkező iratokra, mint amilyen az önéletrajz, a munkavállaló értékelése, az oktatásokon való részvételének dokumentációja.
„Az új előírás egy régi dilemmát old fel. A munkáltató eddig is köteles volt a hatóság kérésére benyújtani a
Az új szabályozás ezt a problémát megoldja, és segíti, hogy a munkavállaló ellátása minél pontosabban megtörténhessen. Fontos, hogy az új előírás csak öt év múlva jelent többletfeladatot a cégeknek, hiszen a jelenlegi munkavállalóival kapcsolatos okmányokat ennyi ideig egyébként is meg kellene őriznie a vállalkozásnak. Ha viszont egy cég jogutód nélkül szűnik meg, az iratok helyére vonatkozó információkat és az esetlegesen elmaradt adatokat már most át kell adni a nyugdíj-biztosítási szervnek. Könnyítés ugyanakkor, hogy továbbra sem lehet számon kérni a 2018. december 23. előtt „eltűnt”, öt évnél régebbi iratanyagot.