Az országok általában állampolgárság, az ország területén történő tartózkodás időtartama, az országgal való kapcsolat szorossága és természete, valamint az ott kifejtett tevékenység alapján döntik el, hogy egy magánszemély jövedelmét megadóztatják-e, és ha igen, milyen mértékben. Egyértelmű a helyzet, amikor a magánszemély életvitele és üzleti tevékenysége nem terjeszkedik túl egy ország határain. Amikor azonban egy magánszemély lakóhelye, családi és/vagy üzleti kapcsolatai, ill. bevételei révén egy másik országhoz is kapcsolódik, előfordulhat, hogy több ország szeretné ugyanazon személy jövedelmét megadóztatni. Hogy ebből ne alakuljon ki konfliktus az országok között, a kettős adóztatás és nem adóztatás elkerüléséről szóló kétoldalú egyezmények hálózatát hozták létre, amelynek egyik célja, hogy eldöntsék, melyik ország jogosult adóztatni egy meghatározott jövedelmet.

A valóság könnyen kiderülhet az egymáshoz kapcsolt nemzetközi adatbázisokból

Egyes országokban kedvezőbbek az adókulcsok, mint máshol, ez pedig csalogató lehet azon magánszemélyek számára, akik kedvezőbb adózási körülményeket szeretnének kialakítani maguknak. A kedvezőbb adózás vagy akár adómentesség érdekében ezért mesterségesen kreált, nem a valós élethelyzetet tükröző körülményeket, például csak virtuálisan létező bejelentett lakcímet, újonnan alapított, tevékenység nélküli társaságokat, vagy pénzügyi számlákat hoznak létre.

„Ennek azonban megvan a kockázata: amennyiben egy magánszemély nem azon állam szabályai szerint fizet adót a jövedelme után, mint amellyel ténylegesen fennáll ez a legszorosabb életviteli és üzleti kapcsolata, akkor felmerülhet – és az adóhatóságok oldaláról fel is merül - az agresszív adótervezés gyanúja” – mondta Dr. Kóka Gábor, a Deloitte Private közép-kelet-európai régiójának vezető partnere.

Az ilyen csak látszólagosan létrehozott nemzetközi struktúrákat ugyanis könnyen fel lehet deríteni, mivel a jogi és adótechnikai megoldásokat az illetékes adóhatóságok az egymással kapcsolódó adatbázisaikból egyszerűen átlátják. Amennyiben pedig egy eljárás során bizonyítási kérdések merülnek fel, az adóhatóságok megfelelő felhatalmazás mellett a személyes levelezésekhez, mobil-cella információkhoz vagy más személyes adatokhoz is hozzáférhetnek a valóság felfedése érdekében.

Nem csak bírság, bíróság is lehet a vége

Helytelen jogértelmezésen alapuló gyakorlat szándékosság nélkül is kialakulhat, érdemes erre szakosodott szakértővel értelmezni a nemzetközi adózás részletszabályait. Ökölszabály, hogy ha a befizetendő adók összege az élethelyzethez képest túl szép, hogy igaz legyen, akkor gyanús, hogy nem jogszerű. Ez még a laikusoknak is feltűnhet, a hatóság azonban lép is: vizsgálat alá veszi a papíron létező helyzetet és feltárja a tényleges életkörülményeket.

„Ha bebizonyosodik, hogy a valós életvitel szerint a magánszemély másik országhoz való kapcsolata erősebb, és ennek eredményeképpen adókötelezettségét ott kellett volna teljesítenie, akkor a hatóság visszamenőleg is befizetteti a valós helyzet szerinti adókötelezettségeket, illetve adóbírságot is szabhat ki. Ezzel azonban nincs vége a dolognak: a szándékosan létrehozott megtévesztő adózási struktúra büntetőjogi következményekkel is járhat, ezzel is számolni kell” - tette hozzá Dr. Kóka Gábor.