A külföldi bankszámlák, az átláthatatlan tulajdonosi hátterű cégek melegágyai minden rossznak, ami csak a világban létezik: legyen szó korrupcióról, terrorizmus-finanszírozásról, adócsalásról. Lássuk be, kifejezetten ritka, hogy valakinek pont Belize-ben turistáskodva jut eszébe, hogy a nála levő felesleges készpénz elhelyezésére helyi bankszámlát nyisson. Ugyanígy nem jellemző, hogy valaki beleszeret a Brit Virgin-szigeteki gazdaságba és elhatározza: ott kezd vállalkozásba. „Akinek egy ilyen egzotikus országban van társasága vagy számlája, az általában valami rosszban sántikál, annak valami rejtegetnivalója van. Ez lehet egy főbenjáró bűn is, de utalhat csupán arra is, hogy nem szeretné, hogy akár szomszédja, akár versenytársa, akár felesége tudomást szerezzen valamely vagyontárgyáról” – hívta fel a figyelmet Jalsovszky Pál, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda alapítója legfrissebb blogbejegyzésében.
A nemrégiben napvilágra került, úgynevezett Panama Iratok újabb szöget jelentenek az offshore-ozás koporsójában. Az értéke talán kevésbé abban áll, hogy lekerült a lepel egyes közszereplők pénzügyi machinációiról, hanem sokkal inkább abban, hogy másokat elriaszt hasonló struktúrák kitalálásától, igénybevételétől.
Adóparadicsomban lenni nem jogellenes
Jelenleg nincs olyan jogszabály, amely kimondaná annak jogellenességét, hogy valaki közvetve vagy közvetlenül egy adóparadicsomi társaság tulajdonosa. Sőt, pár évvel ezelőttig olyan jogszabályaink se voltak, amelyek megállapították volna egy alacsony adókulcsú országban létrehozott társaság által szerzett jövedelem közvetlen magyarországi adókötelezettségét. Ráadásul nem szabad elfeledkezni az elévülési szabályokról sem: lehet ugyan erkölcsileg támadható, ha valaki 10 évvel ezelőtt jutott illegálisan jövedelemhez, vagy az azt terhelő adót elfelejtette bevallani, de jogilag az elévülési szabályok neki már védelmet nyújtanak. A most kiszivárogtatott egyes eseteknél pedig nagyon nem lehet tudni, hogy ki melyik kategóriába tartozik, a külföldi társaságok birtoklása mögött van-e valóban jogellenes tevékenység. És hallgatva a néha szánalmasnak tűnő magyarázkodásokat, ember legyen a talpán, aki meg tudja különböztetni, hogy most ki az ártatlan és ki a bűnös. Aki kabátlopási ügybe keveredett… ismerjük a történetet.
Valószínűleg nem mindenki doppingol, aki nem jelenik meg egy doppingellenőrzésen. Mint ahogy nem mindenki követ el jogellenes cselekményt, aki közvetlenül vagy közvetve tulajdonos egy adóparadicsomi társaságban. De míg dopping esetén azon magatartások is büntetendők, amelyek önmagukban nem minősülnek tettenérésnek, hanem csak a dopping gyanúját vetik fel, addig az offshore-ozás témakörében nem. Pedig hasznos lenne. Legalább közszereplők esetén. A sportoló, ha fáj a feje, szedjen olyan gyógyszert, amelynek nincs tiltólistán szereplő hatóanyaga. Talán egy tiltólista működőképes lenne a vagyon elrejthetőségének lehetőségei tekintetében is. A közszereplő, ha már mindenképpen külföldön akar pénzt vagy vagyont tartani, tartsa ezt olyan formában, ami nincs feketelistán. És tartózkodjon minden olyan, a jogszabályi tiltás szintjére emelt magatartástól, ami felveti az adócsalás, a korrupció vagy bármely egyéb visszaélés gyanúját. Így az erkölcs és a jog határainak elmosódásából származó kérdések elkerülhetők lennének.
