A munkaviszony első három hónapját kivéve, – ami jellemzően a próbaidő – munkavállaló jogosult arra, hogy 7 munkanap szabadságot – természetesen év közben kezdődő munkaviszony esetén ennek arányos részét – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban adjon ki a munkáltató. (A kérdés most azért is fontos, mert november végéig keményen ellenőrzik a szabadsággal kapcsolatos szabályok betartását az ellenőrök!)
A tárgyévi szabadságot abban a naptári évben kell kiadni és kivenni, amelyben erre a jogosultságot a munkavállaló megszerezte. Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az 5 munkanapot – figyelmeztetett Pentz Edina az RSM-DTM bérszámfejtési szakértője legfrissebb blogbejegyzésében.
A szabadságot a pótszabadságon kívül alap- és életkor szerinti megbontásban tartjuk nyilván. Ennek az előnye, hogy a Felek az adott évre vonatkozóan írásbeli megállapodása alapján az életkor szerint járó pótszabadságot a következő évre átvihetik és kivehetik. Ezen túlmenően a szabadságot következő évre átvinni az alábbi esetekben lehet: ha a munkavállaló jogviszonya október elsején vagy azt követően kezdődött, ez esetben legkésőbb következő év március 31-ig kell kiadni a szabadságot. Ha a kollektív szerződés esetén a szabadság egy negyedét lehet átvinni következő év március 31-ig, vagy ha ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az esedékesség évében kiadni, akkor az ok megszűnésétől számított 60 napon belül ki kell adni. Fontos tudni, hogy a munkáltatónak jogában áll a munkavállalót szabadságra küldenie, ha még rendelkezik szabadság napokkal, de a mindennapi gyakorlatban közös döntésen alapul a szabadságok kivétele.
