Fontos döntés előtt állunk, de csak húzzuk az időt, hátha egy külső hang, egy jel esetleg egy barát/barátnő megoldja helyettünk a dilemmát? És úgy érezzük, mindezek a megoldásra váró helyzetek csak leszívják az energiánkat, ezáltal folyamatosan kimerültnek érezzük magunkat. De valójában nem is a döntés súlya alatt roskadozunk, hanem a döntésképtelenség terhe alatt: csak vacillálunk, bizonytalankodunk.
Miért jelent ekkora feladatot egy döntés meghozatala? A válasz egyszerű: nem akarunk egy lehetőséget sem kihagyni, minden eshetőséget meg szeretnénk vizsgálni, félünk, hogyha meghozunk egy egyértelmű döntést, azáltal lehetőségek tárházát veszítjük el. Szeretnénk megtartani a döntés szabadságát, mindeközben saját döntésképtelenségünk rabjai leszünk. Hogyan törjünk hát ki a döntésképtelenség rabságából?
A régi bölcsek azt tanácsolták, hogy mindig hallgassunk az eszünkre, a racionális dolgokra és felejtsük el az érzelmeket. A nagy hadvezérek viszont bíztak mind az eszükben, mind a megérzéseikben. Összegyűjtögették az információkat, majd döntöttek.
Egy döntést segítő módszer szakértőnktől
1. Gondoljunk egy olyan esetre, amikor valamire „igen”-t mondtunk és később megbántuk. Milyen érzés volt? Írjuk le a legapróbb részéletekig.
2. Gondoljunk egy olyan esetre, amikor „nem”-et mondtunk valamire és megbántuk, hogy nem „igen” lett. Milyen érzés volt bennünk döntés közben?
3. Most gondoljunk egy olyan esetre, amikor valamire „nem”-et mondtunk és később fellélegeztünk a döntéstől. Mit éreztünk akkor?
4. Végül gondoljunk egy olyan estre, amikor „igen”-t mondtunk valamire és elégedettek voltunk a döntéssel. Milyen érzés volt?
Most gondoljunk a döntésre, amit ma kell meghozni. Érezzük, hogy a testünk mit sugall! Melyiknél lehetőségnél érezzük jól, szabadnak magunkat és melyiknél azt, hogy gúzsba vagyunk kötve? Merjünk tehát dönteni!
A mai világban képtelenség előre pontosan kiszámolni döntésünk „árát”, mivel az élet kiszámíthatatlan. Minden döntés egy fajta hazárdjáték. Lehet, hogy jól döntünk, de az is lehet, hogy nem a tökéletes utat választjuk. Több verzió is lehetséges:
- a megérzéseinkre hallgatunk: ez egy picit rizikós, de mégis egy fajta döntési módszer, mely eljuttat valahová. - nem bízzuk magunkat sem az eszükre, sem az ösztöneikre és a legegyszerűbb utat választjuk: nem a legjobb megoldás, de ezzel is eljutunk valahová.
- követhetjük a nagy hadvezérek példáját és támaszkodhatunk mind a racionalitásunkra, mind az ösztöneinkre: majd az összegyűjtött információ alapján meghozzuk a (számunkra) megfelelő döntést
- támaszkodhatunk teljes egészében az eszünkre, figyelmen kívül hagyva mit mond a szívünk, és gyűjtögethetjük vég nélkül az információkat…., hogy végül soha ne hozzunk döntést.
Az eszünk mindig a biztos megoldás megtalálására buzdít bennünket.
De a testünk tudja mi a jó nekünk. Figyeljünk hát rá!
Ez nem azt jelenti persze, hogy nem fogunk sosem rossz döntést hozni, de azt egyértelműen garantálja, hogyha a bizonytalanságot döntésre cseréljük a jutalmunk vagy siker, vagy a tapasztalatszerzés lesz. Mindenképpen nyerünk rajta. Döntsünk, hogy megtapasztaljuk a választás szabadságát: figyeljünk a gondolatainkra, és bízzunk az ösztöneinkben együttesen!
