A reklámadó története 2014-ben kezdődött, amikor is hatályba lépett egy új, reklámtevékenységet adóztató, szektoriális adó. A törvény rövidsége és a saját célú reklámot is hatálya alá vonó, ezzel szinte mindenkit érintő adó sok fejtörést adott a cégeknek.
A történetet tovább bonyolította, hogy az Európai Bizottság 2016-ban megtámadta a reklámadót, kifogásolva – egyéb szabályai mellett – annak progresszív jellegét (magasabb árbevétel nagyobb mértékű adóztatása). A Bizottság többek között azzal érvelt, hogy az adó felépítése indokolatlanul nem adóztat cégeket (100 milliós árbevétel alatt), míg másokat, szintén indokolatlanul túl magas adóval súlyt (20 milliárd forintot meghaladó rész után 40%, amely később 50%ra emelkedett).
Az eljárás hivatalos befejezése előtt a reklámadó többször módosult. A
Az újabb fordulatot a 2019-ben benyújtott, nyári adócsomag jelentette. A javaslat értlemében ugyanis a reklámadó mértéke 0%-ra csökkenne 2019. július 1-jétől kezdődően, ideiglenesen, 2022. december 31-ig. A javaslat oka, hogy a lengyel kiskereskedelmi, sávosan progresszív mértékrendszerű adót összeegyeztethetőnek tartotta az Európai Unió Bírósága az állami támogatások uniós jogával.
Erre tekintettel a javaslat, az Európai Unió Bíróságának végleges döntéséig a magyar reklámadó ügyében, a hatályos, lineáris adómértéket felfüggesztené azáltal, hogy az adó mértékét 0%-ban határozza meg.„Az Európai Unió Bíróságának ítélete kedvező a reklámadó tekintetében. A döntés egyelőre még nem végleges, ugyanis az arra nyitva álló határidőn belül még jogkérdés kapcsán lehetőség van fellebbezést benyújtani. Így kérdés, hogy mi lesz a javaslat sorsa, ugyanis a zárószavazást megelőzően annak tartalma még módosulhat” – emelte ki Gábor Zoltán, a Deloitte adóosztályának szenior menedzsere.
