A bérből és fizetésből élők többsége vágyik az anyagi biztonságra, pláne, hogy egyre ritkábbak a nyugdíjas állások és a vállalkozás sem egy „életbiztosítás”. (Hogy hogyan gondoskodhatunk magunknak nyugdíjról vállalkozóként, arról itt olvashat.) Sokan szívesen indítanának valamilyen vállalkozást, de ez többnyire csak álom marad, mert hiányzik az induláshoz szükséges leggyakrabban több millió forintos alaptőke. A hitel felvételéhez pedig nagy bátorság és magabiztosság szükséges, hiszen semmi sem garantálja, hogy egy hamburgeres bódé vagy ingatlanközvetítő-iroda legalább a befektetett összeget visszatermeli és hosszú távon is nyereségesen működik.
A mlm-vállalkozás megkezdéséhez viszont a legtöbb cégnél elegendő (általában) 100-150 ezer forint értékű kezdőcsomagot megvásárolni, amely az oktatóanyag mellett termékeket is tartalmaz – ez pedig sokak számára vonzóvá teszi. Ugyanakkor nyilvánvalóan nem igaz, hogy az üzlethez semmit sem kell megvenni, holott sok üzletkötő ezzel az érvvel próbál új tagokat magához csábítani. Mivel a jutalék a forgalomból származik, teljesen értelmetlen is a fenti állítás.
Az mlm egyik előnye, hogy viszonylag egyszerűnek tűnik. Mindenkinek számos ismerőse van – régebben azt volt szokás mondani, hogy elég csak belegondolni, hányan voltak az esküvőnkön, ma a Facebook kapcsolatok száma hasonló hívó szó – aki mellékjövedelemre vágyik. A jó hálózatépítők nagy névlistával dolgoznak, hiszen feladatuk lényege, hogy a cég számára hozzájuk hasonló hálózatépítőket és vásárlókat nyerjenek meg. A névlistákat folyamatosan bővítik: igyekeznek minél több emberrel kapcsolatot teremteni. Akár vonaton utazva, nyaralás közben, az egyházközösségben vagy a sportklubban. Egyedül a munkahelyet szokás tabunak tekinteni, hiszen senki sem szeretné, ha a főnökei tudomására jutna, hogy esetleg felmerült benne a távozás gondolata. A rendszer az új belépőket nem hagyja magára, hiszen a beléptetők elemi érdeke, hogy a csoportjában dolgozók sikereket érjenek el: ebből származik a jutaléka.
A beléptetésnek több módszere is létezik. Ki-ki maga döntheti el, hogy melyiket választja, ám a tényleges hatékonysághoz elengedhetetlen a személyes kapcsolat. Éppen ezért kevesen építenek fel egy nagyobb üzletet, ha csak hirdetésekben keresnek munkatársakat. Ráadásul az ilyen hirdetésekben bevett sablonszövegeket már az álláskeresők felismerik: "folyamatosan bővülő nemzetközi csapatunkhoz keresünk lelkes, kereskedői szemléletű munkatársakat". Ugyan az idézett szöveg valamennyi állítása igaz lehet, de tisztában kell azzal lenni, a hálózatépítők nagy része is bevallja, hogy kezdetben idegenkedett az üzletformától, és csak szponzora, a segítője személye győzte meg, hogy tegyen egy próbát. Az ilyen hirdetésekre tehát nemigen jelentkeznek tömegesen, ráadásul egy vadidegen embert nem ismerünk annyira, hogy tudnánk, mivel lehet az érdeklődését felkelteni. Eleve számítani lehet rá, hogy akit telefonon felkeresünk egy ajánlattal, megkérdezi, miért pont rá gondoltunk. Ilyenkor az ismerős előnyös tulajdonságaira szokás hivatkozni, például a határozottságára, a megbízhatóságára, a kitartására, a vezetői képességeire, a meggyőzői képességére vagy arra, hogy az emberek általában kedvelik és hallgatnak rá.
A hálózatépítők általában telefonon toboroznak új munkatársakat. Meghívják őket egy személyes találkozásra vagy egy bemutatóra. Amennyiben négyszemközti megbeszélést kezdeményeznek, mindenképpen tisztázni kell, hogy a találkozó üzleti jellegű: ha a meghívott baráti kávézásra készül, garantált a sértődés, ha lelepleződik a valódi motiváció.
Ha valaki ilyen üzlettel kezd foglalkozni, jó, ha felkészül rá: valóban telefonon kell embereket felhívnia, gyakran a lakására, más esetekben egy kávézóba. A kezdő hálózatépítőknek 10 emberből átlagosan 6-8 kapásból nemet mond. 2-4 ember elmegy a találkozóra, de csak egy részük kezd el egyáltalán foglalkozni az üzlettel. Közülük a legtöbben egy-két hét vagy hónap után lemorzsolódnak, és csak a legkitartóbbak maradnak. Nekik van rá esélyük, hogy komolyabb pénzösszegeket megkeressenek. Hálózatépítéssel foglalkozó szakértőnk a Piac és Profitnak elmondta: felelősen gondolkodó családfenntartók évekig csak kiegészítési forrásként tekintenek a vállalkozásformára.
K.
