Kép: Syngenta

A hazánkban is évszázadok óta termesztett káposztafélék élettani szempontból nagyon fontos és előnyös tulajdonságokat hordoznak: kedvező áruk, magas vitamin-, ásványi anyag- és rosttartalmuk miatt kedvelt élelmiszernövények Európában. Magyarországon átlagosan évente 5 ezer hektáron terem kelkáposzta, brokkoli, karfiol és fejes káposzta. Utóbbit ezek közül a legnagyobb mennyiségben, átlagosan évente 2,5 ezer hektáron termesztik a gazdálkodók. Az idei termőterület 10 százalékkal nagyobb az előző évhez képest, ám vannak eltérések az egyes fajtacsoportok között: míg a fejes és vörös káposzta termesztési területe nőtt, addig a kelkáposzta, karfiol és brokkoli felülete valamelyest csökkent, hangzott el a Syngenta hagyományos ágazati rendezvényén.

„A káposztafélék fogyasztása egész Európában átalakulóban van” – hangsúlyozta Antal Gyula, a Syngenta kampánymenedzsere. Mivel ma már egész évben elérhető szinte minden friss zöldségféle a pultokon, a hagyományos téli vitaminforrások, mint például a tartósított, savanyított káposztafélék fogyasztása háttérbe szorul. Ráadásul a jelentős mennyiségben érkező import is rontja a hazai termelők eladási esélyeit.

Volt már jobb évük is

A termelési szezon ugyan még nem ért véget, de az már látszik, hogy idén nem túl sikeres évet könyvelhetnek el a szektorban érdekelt gazdálkodók. Az enyhe telet követő változékony – hol száraz, hol rendkívül csapadékos – időjárás komoly növényvédelmi problémát eredményezett, számos kártevő és kórokozó veszélyeztette a növényállományt, mondta Antal Gyula. A növényvédelem költségei így jelentősen megemelkedtek. A piaci árak viszont a tavalyiak alatt maradtak szinte egész év folyamán, és a következő hónapok kilátásai sem biztatóak. Az elmúlt két évben a termésátlag fejes káposztából 40–120 tonna, karfiolból 30–45 tonna, a brokkoliból 20–30 tonna, míg a kelkáposzta és a vörös káposzta esetében 30–50 tonna között alakult hektáronként, idén ez várhatóan alacsonyabb lesz.

A gazdálkodók gondjait a szektorban tapasztalható munkaerőhiány tetézi. A káposztafélék termelésének kézimunkaerő-igénye főként a betakarítás időszakában nagyon magas, és ez egyre inkább megoldhatatlanná kezd válni a gazdáknak. Emiatt várható, hogy a gépi betakarítás mind nagyobb arányban jelenik meg a gazdaságokban. Ez a technológia azonban a fajtafelhasználásban is változást hozhat idővel: azok a magasabb törzsű, stabil tartású fajták, amelyeket a betakarítógépek veszteség nélkül tudnak kivágni, valószínűleg jobban el fognak terjedni.