Nézzük meg a puszta számokat, mert 2026-ban a racionalitás minden eddiginél fontosabb. A bérköltségek emelkedése és az adminisztratív terhek növekedése olyan satuba szorította a hazai nagyvállalatokat, amelyből a hagyományos módszerekkel – például egyszerű költséglefaragással – már nem lehet kijönni.

Itt lép be a képbe a mesterséges intelligencia és a folyamatautomatizálás, mint a leghatékonyabb bérköltség-optimalizáló eszköz.

Tóth Mihály gyakran hangsúlyozza a tárgyalásai során: „2026-ban nem az a kérdés, hogy megengedheti-e magának az AI-t, hanem az, hogy meddig bírja fizetni azokat a manuális folyamatokat, amiket a versenytársai már fillérekből automatizáltak. Az AI nem költséghely, hanem a leggyorsabban megtérülő befektetés a bérköltségek robbanása ellen.” Ez az üzenet különösen fájdalmasan érintheti azokat a vezetőket, akik még mindig abban bíznak, hogy „majd megoldjuk okosba'” vagy „keresünk még két embert az adminisztrációra”. A valóság az, hogy 2026-ban nincs több ember, és aki van, az drágább, mint valaha.

A reziliens működés, amelyre ma mindenki törekszik, az adatoknál kezdődik. 

Az önkormányzati és állami fenntartású cégek vezetői számára a 2026-os év különösen érzékeny. A választási ciklusok természetes velejárója a fokozott ellenőrzés és a bizonyítási kényszer. Egy olyan rendszerben, ahol minden fillér útja követhető, ahol az AI prediktív analitikája előre jelzi a várható költségnövekedést vagy a szolgáltatási igények megugrását, a vezető támadhatatlanná válik. Az objektív adatok nem vitathatók, és nem függnek politikai szimpátiától. Ennek hétlépéses módszertana, amely auditra és lépcsőzetes megvalósításra épül, pontosan ezt a támadhatatlanságot hozza létre.