A meghatározás szerint – e törvény alkalmazásában – az átlagos statisztikai állományi létszám alapértelmezésben az átlagos állományi létszám a munkavállalók (munkavégzésre irányuló jogviszonyban állók, egyéni vállalkozó és nem fizetett segítő családtagjai) folyamatosan vezetett létszámnyilvántartása alapján számított mutató.
Az átlagolást havonta kell elvégezni az adott hónap naptári napjainak figyelembevételével, vagyis a naponkénti állományi létszámok összegét, a munkarend szerinti pihenőnapokra és ünnepnapokra az azt megelőző munkanap létszámát véve figyelembe, el kell osztani a hónap napjainak számával – figyelmeztet tájékoztató kiadványában a Nemzeti Adó és Vámhivatal.
Az adott hónap naptári napjainak számával kell osztani abban az esetben is, ha a gazdasági szervezet csak a hónap egy részében működött. Az éves átlagos állományi létszám a leírtak alapján már kiszámított havi átlagos létszámadatok egyszerű számtani átlaga, vagyis éves átlagszámítás esetén 12-vel kell elosztani a havi átlagos létszámadatok összegét. Természetesen az átlagolást abban az esetben is így kell elvégezni, ha az adatszolgáltató működése a vonatkozási időszaknak csak egy részére esett.
Az átlagolást tehát havonta kell elvégezni; minden hónap végén – az addig eltelt időszak adatai alapján az év elejétől „halmozottan” – kell meghatározni az átlagos állományi létszámot az éves átlagos állományi létszám számítására vonatkozó szabályok szerint.
január: 30 fő
február: (30 + 30) : 2 = 30 fő
március: (30 + 30 + 40) : 3 = 33,33 fő
április: (30 + 30 + 40 + 60) : 4 = 40 fő.
Ha pedig a példa szerinti adózónál az év hátralévő hónapjaiban (májustól decemberig) újra 30 fő lesz a havonkénti átlagos létszám, akkor az éves átlagos állományi létszám év végén <(30 + 30 + 40 + 60 + (8 x 30)> : 12 = 33,33 fő. Ennek megfelelően az adózó – a létszámkorlát túllépése okán – nem veszíti el a kisvállalati adóalanyiságát, hiszen az adóéven belül az átlagos létszám egyetlen hónap végén sem haladja meg az 50 főt.
