Ügyeljünk az elszámolásnál - Kép: SXC

A részvényalapú kifizetéseket a számviteli törvény nem szabályozza külön témaként, az ilyen ügyletek elszámolását a törvény egyéb rendelkezéseiből lehet levezetni. A részvényalapú kifizetések csak abban az esetben jelenhetnek meg a tőke részeként, ha ténylegesen részvénykibocsátás történik, de ebben az esetben is mindenkor a névértékükkel növelik a jegyzett tőke összegét. Amennyiben ez az érték és a külső féltől kapott termék vagy szolgáltatás értéke eltérő, a különbséget a tőketartalékban kell elszámolni. A munkavállalóknak juttatott részvények elszámo­lására – a munkavállalók által meg nem térített értékrész erejéig – a saját tőkén belül kerül sor: névértékük a tőke-, illetve az eredménytartalékot csökkenti és a jegyzett tőkét növeli. Az olyan ügyletek, melyekben csak a részvények értékéhez kötik a kifizetést, gyakorlatilag nem minősülnek részvényalapú kifizetésnek a számviteli törvény rendszerében, azaz nincs hatásuk a kimutatott saját tőkére - olvasható együttműködő partnerünk, az Adó Online szakértői cikkében.

Jelentős eltérés az IFRS-ek szabályaihoz képest, hogy a részvényalapú kifizetések kapcsán valós értéken tör­ténő értékelésre nincs lehetőség a számviteli törvény keretei között.

A részvényalapú kifizetések nemzetközi számviteli szabályozása

A részvényalapú kifizetés olyan ügylet, amelynek során a gazdálkodó egység részvényalapú kifizetési megállapodás keretében árukat vagy szolgáltatásokat kap ezen áruk vagy szolgáltatások nyújtójától (beleértve a munkavállalókat is), vagy részvényalapú kifizetési megállapodás keretében köteles kiegyenlíteni az áruk vagy szolgáltatások nyújtójával kötött ügylet ellenértékét, ugyanakkor az árukat vagy szolgáltatásokat a csoporthoz tartozó más gazdálkodó egység kapja meg.

A részvényalapú kifizetések mögött mindig valamilyen részvényalapú kifizetési megállapodás van. Ennek alapján a másik fél jogosult megkapni a gazdálkodó egység tőkeinstrumentumait; vagy pénzeszközt vagy a gazdálkodó egység más eszközét olyan összegben, amely a tőkeinstrumentumok árán (vagy értékén) alapul, fel­téve, hogy a meghatározott megszolgálási feltételek – ha vannak – teljesülnek. Ennek alapján beszélhetünk tőkeinstrumentumban vagy pénzeszközben teljesített részvényalapú kifizetésekről, valamint választási lehetőséget biztosító ügyletekről.

Az IFRS 2 alapelve, hogy a részvényalapú kifizetéseket akkor kell a pénzügyi kimutatásokban megjeleníteni, amikor a gazdálkodó egység a kapott árukat/szolgáltatásokat megszerzi. Az ügylet egyik „lába” tehát a kapott áru vagy szolgáltatás lesz, míg saját tőkeinstrumentummal teljesített ügyletek esetén közvetlenül a saját tőke növekedését, pénzeszközzel kiegyenlített ügyletek esetén kötelezettségnövekedést kell elszámolni, a választási lehetőséget biztosító szerződéseket pedig vagy tőkeinstrumentumként vagy kötelezettségként kell elszámolni.

A tőkeinstrumentummal teljesített szerződések értékének alapképlete egy adott időszakra vonatkozóan: (Juttatásban részesülők becsült száma × instrumentumok száma/fő × egy instrumentum értéke × időtényező) – az előző időszakokban elszámolt érték.

A pénzeszközzel teljesített szerződések a gazdálkodó egység részvényeinek árfolyamától függő áruszállítási vagy szolgáltatásnyújtási szerződések, amelyeket pénzben rendeznek. A megjelenítési szabályok az általánosak: árura vonatkozó ügylet esetén a megjelenítés az átvételkor (teljesítéskor) történik. Szolgáltatások esetén a kapott szolgáltatásokat, illetve ezek ellenértékeként a kötelezettséget akkor kell megjeleníteni, amikor a szolgáltatást nyújtják. Az ilyen ügyletek során kapott árukat és szolgáltatásokat, illetve a felmerült kötelezettséget a kötelezettség valós értékén kell értékelni.