Ha esetlegesen a külföldi utasos áfamentesség feltételei mégsem teljesülnének, úgy az ítélet szerint az áfamentesség (és az áfavisszatérítési lehetőség) járhat azon az alapon is, hogy a „hagyományos” áfamentes termékexport feltételei teljesülnek. Ennek során azonban – a kivitel tényének igazolására – el kell fogadni az úgynevezett „zöld papírt”, nem feltétele a visszatérítésnek az, hogy a vámhatóságok a vámeljárást lefolytassák. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a vásárló az úgynevezett „zöld papírt” bemutatja a kereskedőnek, akkor a kereskedő annak a vizsgálata nélkül jogosult az áfát visszatéríteni a külföldi utasnak (és azt visszakérni az adóhatóságtól), hogy kereskedelmi vagy nem kereskedelmi áruforgalomról volt-e szó, vagy – kereskedelmi áruforgalom esetén – a vámeljárást lefolytatták-e. Ez értelemszerűen megkönnyebbülést jelent valamennyi határmenti kereskedő számára.

Nyitott szálak

„Több olyan kérdés is felmerült az ügyben, amikben a bíróság nem foglalt állást. Így például az ítélet után sem egyértelmű, hogy végül is hol van a határa a magánutas és a kereskedelmi célú forgalomnak (mi fér bele a személyi- és útipoggyász fogalmába és mi nem)” – világít rá a Jalsovszky szakértője. „Ez azonban sokkal inkább olyan kérdés, amelyben az uniós jogalkotónak kellene megnyilvánulnia.”