A mai magyar gazdaság egyik fő problémája, hogy tartósan alacsony bérszintre „sikerült” beállni. Ez elsőre jónak tűnhet a vállalkozások számára, hiszen az alacsonyabb bértömeg kifizetésével látszólag növekedett versenyképességük. Ugyanakkor azonban az alacsony bérek azzal jártak, hogy emiatt megnövekedett az elvándorlás, nem csupán a szakmák között, hanem országon belül és legfőképpen azon kívül, ez pedig mára egyre súlyosabb munkaerőhiányhoz vezetett. Ha pedig nincs munkaerő, akkor az azonnali és elhúzódó válságot okoz egyes ágazatokban.

A válság kezelésére három eszköze van a kormánynak:

• külföldről munkaerő „importálása”,
• vállalkozói járulékok csökkentése (olcsóbb foglalkoztatás),
• munkavállalók bérének általános növelése (minimálbér emelése, szja csökkentése).

Kép: Pixabay

Jönnek az ukránok?

Nyilvánvaló, hogy a külföldi munkaerő „beengedése” politikai okokból vállalhatatlan a kormány számára. Még akkor is, ha nem Európán kívülről – azaz nem a menekültválság miatt más kontinensről – érkezőkből válogatnának munkaerőt, hanem a környező országokból. Ezen országok közül pedig elsősorban Ukrajna jöhet számításba. Az ottani háborús helyzet – a keleti országrész összeomlott gazdasága – miatt triviálisnak tűnik, hogy olcsó, tömeges munkaerő érkezzen az országba.

Ez alapvetően nem az ukrán–magyar kettős állampolgársággal rendelkezőket jelenti, hiszen számukra nem kell külön munkavállalási engedély sem. A foglalkoztatottak számának növekedésében benne vannak azok is, akik Kárpátaljáról magyar állampolgársággal rendelkezve áttelepültek Magyarországra (és ez a növekmény elvileg a statisztikákban sem jelenik meg).

A kormány tehát az ukránoknak a magyar munkaerőpiacra történő beengedése során nem érvelhet azzal, hogy a határon túl élő magyarokkal oldaná meg a hazai munkaerőhiányt. Feltehetőleg ez a politikai megfontolás késztethette a kormányt arra, hogy kihátrált a nemzetgazdasági miniszter korábbi kijelentéséből, amely szerint külföldi munkaerővel kell/lehet kezelni a munkaerőhiány okozta problémákat. A külföldi munkaerő beengedése pedig nemcsak politikai okokból védhetetlen, hanem amiatt is, hogy ennek a bérek emelkedésére negatív hatása lenne. Azaz a most sem túl „magas” bérszínvonalat az alacsony kereseti sávban még inkább visszafogná.

Járulékcsökkentés, amely nem tudni, mire jó

A második megoldási lehetőség – amely mellett láthatólag letette a „garast” a kormány –, ha csökkentik a munkavállalók után a foglalkoztató által fizetendő járulékokat. Ezzel a vállalkozásoknál többletforrás szabadul fel, amely révén növelhetik a béreket. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter hétfőn jelentette be, hogy ősztől járulékcsökkentésre kerülhet sor.

Megítélésünk szerint ezzel az eszközzel két probléma is van. Egyrészt nem jelent általános béremelést, hiszen nem a munkavállalók nettó keresetét növeli meg automatikusan, hanem elvi lehetőséget teremt a munkáltatónak a bér emelésére. Természetesen ahol munkaerőhiány van, ott a cégek az így kapott „ajándékpénzt” béremelésre vagy új dolgozók felvételére fogják fordítani. Más területeken azonban nem feltétlenül erre fordítják a felszabaduló forrást.

Ennek hatására a nehéz helyzetben lévő ágazatokban persze kezelni lehet a munkaerőhiányt, és a bérfeszültséget, de ezzel együtt a munkaerő más területekről át fog átvándorolni ide. Így például nem a kereskedelemben lesz érintett munkaerőhiány, hanem például más olyan ágazatokban (akár az egészségügyben is), ahol a bérek emelkedése nem következik be.

A másik probléma, hogy a járulékcsökkentésből megmaradó összeget, még ha teljes mértékben bérek emelésére fordítja is a munkáltató, nem teljes egészében jelenik meg a munkavállaló bérében. Amennyiben az átlagbérrel számolunk, akkor a munkáltató által fizetett szociális hozzájárulási adó 27-ről 20 százalékra történő csökkentése kb. 18 ezer forint megtakarítást jelentene a munkáltatónak. Amennyiben ezt béremelésként odaadják a munkavállalónak, azok ebből csak 10 ezer forintot fognak megkapni, míg 8 ezer munkaadói és munkavállalói adó járulékként az államkasszába kerül. Ez pedig csupán 6 százalék alatti nettó emelést jelentene.

Általános béremelés

A harmadik út, de ezt a kormány nem vetette fel, hogy általános béremelést próbálnak elindítani. Azaz nemcsak a piacra bíznák a munkaerőhiány miatti válság kezelését, hanem minden területen megpróbálnának a bérnövekedésre nyomást gyakorolni.

Ugyanis valójában lenne munkaerő, csak meg kéne fizetni.

A kormány három területen tud beavatkozni a folyamatokba. Egyrészt a közel 200 ezer közfoglalkoztatott esetében, ahol a bérük nem éri el a minimálbér összegét sem. Másrészt a minimálbér és a garantált bérminimum meghatározásával, mivel ott jogszabályban tudja meghatározni annak mértékét. Harmadsorban pedig a közszféra és az állami vállalatok dolgozóinak bérszínvonal alakításával.

Úgy tűnik, hogy a kabinet erre az útra nem akar lépni. Az ősz egyik fontos kérdése, hogy a gazdasági szereplők, illetve a szakszervezetek milyen nyomást tudnak kifejteni, és kinek az akarata győz. Az biztos, hogy a kormány lépéskényszerben van.