"Az egy dolog, hogy magatokat ennyire tartjátok - 300-350 forintos órabérért dolgozni -, de az irreálisan alacsony fizetési igényetekkel a többi vagyonőrrel is kitoltok! Hirdetéseiteket olvasva a vállalkozók röhöghetnek a markukba! Kapják a megbízótól a fejenkénti 900-1000 forintot, amit ti önként lealkudtok 300-400 forintra! Elhiszem, hogy nektek elég havi 70-80 ezer forint is, mert például fényevők vagytok, de az emberek többsége nem az! Egyébként is, aki magát ennyire alacsonyra értékeli, én azt akkor sem alkalmaznám, ha megtehetném! Ráadásul egy cseppnyi összetartás sincs a többi kollégával szemben!"
Egyre több hasonló hirdetés olvasható interneten és a nyomtatott sajtóban. A fenti írás feladója - Cs. Edina - a következőkkel indokolta, miért is mondta el mindenkinek véleményét: „Jelenleg hazánkban már több mint 120 ezer vagyonőr van. Igaz a vicc, hogy hazánk a vagyonőrök országa. Közülük nagyon sokan tanulatlanok, másrészt kiszolgáltatott helyzetben levők. Olyanok, akik nem tudják az érdekeiket megfelelően - sőt egyáltalán - képviselni. Ezt ki is használják a munkáltatók. Sokukat nem jelentik be, csak azt mondják nekik, hogy be vannak jelentve. Ha beszélget vagyonőrökkel, akkor tapasztalhatja, hogy szinte mindegyiküknek volt már olyan élménye, hogy még azt a kevéske pénzt se fizették ki neki, amelyben megállapodtak. Ennek az az oka, hogy a fővállalkozó eleve olyan feltételekkel nyeri el a munkát a megbízótól, amelyekről eleve tudja, hogy nem teljesíthetők. Ezért aztán a fővállalkozó rögtön leadja a melót egy alvállalkozónak, az egy másiknak, és így lesz 1000-1200 forintos óradíjból 400 forint, vagy még annyi sem. A tanodák, azaz vagyonőrgyárak ontják a "kész" vagyonőröket. Sok, kifejezetten hiányos tudású vagyonőr kerül ki a munkaerőpiacra. Van olyan hely, bár tagadják, ahol csupán egy hétvégi képzésen megszerezhető a vagyonőri bizonyítvány, amely egyébként szakmunkás-bizonyítványnak számít. A gazdasági válság miatt most még többen úgy gondolják, ez az utolsó lehetőségük arra, hogy elhelyezkedhessenek. Illúziókat kergetnek..."
Még rosszabb a helyzet?
Sajnos a magyar magánbiztonsági piacon, illetve iparágon belüli vállalkozási és foglalkoztatási viszonyok ettől sokkal rosszabb helyzetet mutatnak - véli Nádas Mihály, a Vagyonvédelmi Szakszervezetek Szövetségének elnöke. Elmondása szerint egyre több vagyonvédelmi cégnél tapasztalják, hogy a munkavállalókat alvilági módszerekkel foglalkoztatják, munkavégzésükben megfélemlítik. Jobb esetben megdolgozott bérük kifizetése nélkül csak "kirúgják", útravalónak pedig megfenyegetik őket. „Elmondható, hogy a cégtulajdonosok, legalábbis a többségük, a szerződések megszerzéséért egymással szemben is tisztességtelen eszközöket alkalmaznak. Közbeszerzési pályázatok beadásánál irreálisan alacsony ajánlati árat tesznek, amely még a szükséges élőmunka-ráfordítást sem fedezi. Ezek a cégek nem minőségi szolgáltatásnyújtással, hanem nagyon alacsony árral versenyeznek."
A szakember szerint, amennyiben változtatni akarunk a jelenlegi állapotokon, akkor először az alvállalkozói láncszerződések kialakulását kellene megelőzni. „Ezeknek a szerződéseknek a létrejötte az esetek zömében nem racionális gazdasági okokra, hanem az adó- és járulékfizetési kötelezettség nem teljesítésére vezethető vissza. Mivel itt adócsalás történik, ezért a vállalkozásokra egy új adót, az alvállalkozói adót kellene kivetni, méghozzá olyan mértékűt, mintha saját alkalmazottját foglalkoztatná. Szükséges lenne szigorúan ellenőrizni és betartatni a közbeszerzésről szóló törvény 86. fejezetének rendelkezéseit. Magyarországon körülbelül 3600-3800 magánbiztonsági vállalkozás van bejegyezve, de ebből csak 2600-nak van hatósági engedélye a tevékenység végzésére. A munkáltatóknak szigorúan be kellene tartaniuk a munkavállalók foglalkoztatását szabályozó Munka Törvénykönyv szabályait és a 2008. január 1-től érvényben lévő Magánbiztonsági Ágazati Kollektív Szerződésben (MBÁKSZ) foglaltakat. Az idén a Magánbiztonsági Ágazati Párbeszéd Bizottság munkavállalói és munkaadói oldala a hivatalos ellenőrző szerveken, például az APEH-en vagy Munkaügyi Felügyeleten keresztül egyaránt érvényt kíván szerezni az előirt foglalkoztatási szabályok maradéktalan betartatásának."
Kevés a valóban jó képzést biztosító tanoda
Nádas Mihály szerint a felnőtt oktatásban ellenőrizetlenül óriási állami pénzek mozognak, és mivel felhasználásuk hatékonyságát senki sem ellenőrzi, ezért egyszerű gazdasági tevékenységgé alacsonyították a felnőtt oktatást. Ennek megfelelően a tanodák vagy vagyonőrgyárak, a vizsgát szervezők és a vizsgabizottságok „nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy jelentős létszámban, szakmailag tudatlan biztonsági őrök kerülnek a munkaerőpiacra".
Az oktató cégeket a tanítási színvonaluk alapján három csoportba oszthatjuk. Egyik csoportba tartoznak azok az oktató cégek - ők kevesen vannak -, amelyek a tananyagot tisztességesen leadják és elsajátíttatják a leendő biztonsági őrökkel. Találhatóak olyan egységek, amelyek 1-2 hét oktatás után biztosítják a sikeres vizsgát. A harmadik csoportba tartozik a cégek többsége. Ezekben oktatás nélkül, egy "megbeszélés" után már sikeres vizsgát tesznek a résztvevők. „Összefoglalva valóban igaz, hogy a magánbiztonsági ágazatba bekerült munkavállalók szakmai tudása nagyon hiányos."
