A döntéssel a karlsruhei testület helybenhagyta az alsóbb fokú bíróságok – Münchenben és Stuttgartban hozott – ítéleteit, amelyek korábban szintén elutasították a kereseteket. A pereket a Deutsche Umwelthilfe (DUH) környezetvédő szervezet három ügyvezetője indította.

A felperesek azt kívánták elérni, hogy a két autógyártó 2030 novemberétől ne értékesíthessen új, fosszilis üzemanyaggal működő járműveket, arra hivatkozva, hogy ezek gyártása és forgalmazása aránytalanul nagy részt használ fel a globális és nemzeti szén-dioxid-kibocsátási keretekből. Érvelésük szerint ez sérti a jövő generációk jogait és az alkotmányban rögzített önrendelkezési elvet.

A BGH azonban kimondta: az egyes vállalatok számára nincs külön meghatározott szén-dioxid-kibocsátási kvóta, így ilyen kötelezettséget a bíróság sem írhat elő. A testület szerint a kibocsátási célok és korlátozások meghatározása a jogalkotó feladata.

A felperesek a német alkotmánybíróság 2021-es, úgynevezett klímahatározatára is hivatkoztak, amely előírta, hogy a törvényhozásnak 2030 utánra is konkrét kibocsátáscsökkentési célokat kell rögzítenie. A BGH szerint azonban ez az ítélet nem alapoz meg közvetlen kötelezettséget egyes vállalatok számára meghatározott kibocsátási keretek betartására.

A hatályos jogszabályok nem rendelnek konkrét emissziós kvótát autógyártókhoz, és a bíróságok nem jogosultak ilyen keretek önálló meghatározására.