Tapasztalatok szerint gyakran a volt dolgozókból lesz a legveszélyesebb versenytárs. Itt talál néhány igazán zsebbe vágó példát.
A versenytilalmi megállapodásban a munkáltató és a munkavállaló abban állapodnak meg, hogy a munkaviszony megszűnését követően a munkavállaló nem tesz olyat, ami a munkáltató jogos gazdasági érdekét sérti vagy veszélyezteti. A felek a megállapodásban pontosabban is meghatározhatják, hogy mi tartozik a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek veszélyeztetése körébe. Ez alatt alapvetően az azonos vagy hasonló tevékenységet folytató – tehát versenytárs – munkáltatónál való munkavállalást, vagy más tevékenységet (pl. megbízás) kell érteni. Ide tartozik még a munkavállaló által indított saját vállalkozás is, tehát ha maga folytatna konkurens tevékenységet.
A Munka Törvénykönyve megszabja a megállapodás maximális időtartamát, amely 2 év. Így legfeljebb a munkaviszony megszűnésétől számított 2 évre vonatkozóan korlátozhatják a volt dolgozó versenytevékenységét.
A versenytilalmi megállapodás ellenértéke
A versenytilalmi megállapodásért a munkáltató köteles ellentételezést fizetni. Az összegnek arányban kell állnia a megállapodásban vállalt korlátozás mértékével, hiszen a versenytilalom ideje alatt a munkavállaló elhelyezkedését jelentősen megnehezíti a megállapodásban vállalt kötelezettség. Ha az ellenérték aránytalanul kevés, az a megállapodás érvénytelenségéhez vezethet, amely esetben a volt dolgozót a versenytilalom nem köti.
Alapbérbe épített versenytilalom?
A versenytilalmi megállapodás ellenértékét a felek sokféleképpen meghatározhatják. Például lehet egy előre meghatározott összeg, vagy százalékosan megállapított összeg. A kifizetésre is sokféleképpen kerülhet sor, így az ellenérték kifizethető akár a megállapodás megkötésekor, akár a munkaviszony megszűnésekor, vagy akár a munkaviszony alatt, több részletben.
Több munkáltató próbálkozott azzal korábban, hogy a dolgozó alapbérébe építette meg a versenytilalmi ellenértéket. Ilyenkor az ellenértéket úgy határozták meg, hogy a munkaszerződésben leírták, hogy a személyi alapbér meghatározott része, egyben a versenytilalmi megállapodás ellenértékét is jelenti. Azonban az ellenérték alapbére építése ilyen módon nem jogszerű. Az alapbért ugyanis a dolgozó a munkavégzésért kapja, a versenytilalmi értéket viszont teljesen más okból, ezért az alapbér nem jelentheti egyszerre mindkettőt. Ha tehát az alapbérbe építik a versenytilalmi ellenértéket, akkor a dolgozó voltaképpen nem részesül ellentételezésben, így a versenytilalmi megállapodás sem kötelezi őt.
Ez nem jelenti azt, hogy a versenytilalmi ellenérték meghatározásához ne lehetne a személyi alapbért alapul venni, például az alapbér bizonyos százaléka alapján meghatározni. Azonban az ellenértéket az alapbértől elkülönülten kell kezelni, és nem az alapbér részeként. Például nem szabályos, ha a felek abban állapodnak meg, hogy a dolgozó alapbére 300.000 forint, amely magában foglalja a 100.000 forint versenytilalmi ellenértéket. De például az már szabályos, hogy a dolgozó alapbére 200.000 forint és emellett a versenytilalmi megállapodás ellenértékeként havi 70.000 forintot kap.
Dr. Szabó Gergely ügyvéd Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda
