Azt gondolnánk, hogy a magasabb fizetés reményében váltanak munkahelyet a munkavállalók. Valójában az elmúlt két évben a kékgallérosok 41,5%-ánál az volt a felmondás legfőbb oka, hogy a munkáltató nem tartotta be, amit ígért, sorozatosan csalódást okozott. Csak ezt követte a pénz és az embertelen bánásmód. Előbbi a dolgozók 39%-ánál, utóbbi 34,5%-nál volt felmondási indok – derült ki a HR-Evolution Kft. reprezentatív kutatásából.

Csalódás 5 felvonásban

A csalódás minden munkavállalói ciklusban jelen van, a gyökere egész a toborzásig nyúlik vissza. A munkaerőhiány jelenségére adott rossz válaszként sok cég - munkáltatói márka építése címén - kozmetikázza álláshirdetéseit, hogy becsábítsa az új dolgozókat, megágyazva ezzel a csalódásnak – mondta Csikós-Nagy Katalin fluktuációkezelés szakértő, a HR Evolution Kft. ügyvezetője.

Már az első napon megtörténhet az első kiábrándulás, ha a kiválasztáskor ígértek nem fedik a valóságot, és csak munkába álláskor derülnek ki fontos feltételek, elvárások. Például, hogy ugyan jár az ígért fizetéselőleg, de csak a próbaidő után, vagy hogy nem hordhat ékszert és a műkörmétől is meg kell válnia a dolgozónak, de ezt korábban nem említették. Sokan már itt felmondanak.

Az ezt követő hetekben kritikus fontosságú, hogy megkapja-e a kellő támogatást a munkavállaló, vagy útbaigazítás nélkül egyből bedobják a mélyvízbe. Ilyenkor a legfontosabb a jó munkahelyi légkör és a bejósolhatóság, azaz hogy tudják, mi vár rájuk.

Az ezt követő első fél év a beilleszkedésről szól. Ebben az időszakban nem mindegy, hogy a régi alkalmazottak hogyan viszonyulnak az újakhoz: ha mindenki panaszkodik, stresszes és feszült a légkör, a csalódás óhatatlanul megjelenik. A menedzsment itt döntő szerepet játszik: sokat számít, hogy érkezik-e kellő számú visszajelzés, van-e stabilitás és megbecsülés.

Végül három év után jelentkezik a „régi rókák” válsága. Ha az évek óta a vállalatnál dolgozók azt látják, hogy az új alkalmazottak folyamatosan jönnek, az ő lojalitásukat pedig nem ismeri el a vállalat, akkor csalódottságukban szintén elgondolkoznak a váltáson.

Új szemléletre van szükség

Az elmúlt évek munkaerőpiaci változásai maradandóan megváltoztatták a munkavállalók gondolkodását és elvárásait. A kapcsolatok, a jó munkahelyi légkör szerepe felértékelődött, ami az eddiginél sokkal empatikusabb, emberközpontú vezetői attitűdöt és vállalati kultúrát követel. Az első perctől figyelni kell az alkalmazottak jóllétére. Ehhez pedig legalább annyi erőforrást kell fordítani munkaerő megtartására, mint toborzásra és munkáltatói márkára – mondta Csikós-Nagy Katalin.

A munkavállalók attitűdváltozásának egyik eredménye, hogy sokkal fontosabb lett a munka és magánélet egyensúlya. Emiatt például a munkaidő beosztás sarkalatos kérdéssé vált. Ha egy dolgozó csak néhány napra előre tud tervezni, nem látja pontosan, mikor fog dolgozni, az könnyen erős frusztráltsághoz vezethet. Karácsony és szilveszter között pedig egyre nehezebb munkára ösztönözni a munkavállalókat, különösen az Y és Z generáció tagjait.

Sok cég apróságokon csúszik el. Nem számolnak a fizikai dolgozók első benyomásával, önbecsülésével, jóllétével, miközben néha egészen apró dolgok befolyásolják, hogy valaki szeret-e bejárni a munkahelyére vagy sem. A maradás akár azon is múlhat, hogy a dolgozó hordhat-e piercinget, megoldott-e a parkolás számára, vagy a vezetőség érezteti-e a megkülönböztetést fizikai és szellemiek között, például a nekik szánt WC papír minőségében.