A generációváltás zökkenőmentes lefolytatásához az alapos tervezés és a tudatos döntések elengedhetetlenek. A családi vállalkozások komoly kockázatoknak teszik ki magukat, ha nem fordítanak elegendő időt és energiát a változás menedzselésére. A felmerülő pénzügyi, valamint csődkockázat minimalizálása azonban közel sem lehetetlen, a megfelelő finanszírozási szerkezet megtalálása, az idegen tőke bevonása - számos pozitív hatása mellett - gördülékennyé teszi a generációváltás folyamatát is – hangsúlyozza Németh Balázs, a Niveus Consulting Group vagyonértékelési és tranzakciós szakértője.
Mikor kell generációváltáson gondolkodni?
A tulajdonosoknak érdemes mérlegelni, hogy a vállalkozásokhoz fűződő érzelmi kötődés olykor túlságosan lerövidíti a változás menedzselésére rendelkezésre álló időt. A Niveus Consulting Group felmérése szerint a tervezés, megvalósítás folyamatára legalább egy 5 éves időintervallumot célszerű kijelölni, így figyelembe véve a Magyarországon érvényes nyugdíjkorhatár mértékét (65. életév), a 60. életévüket betöltő tulajdonosok esetében már aktuálisnak tekinthető a generációváltás kérdésköre. Ugyanakkor a kockázat minimalizálásának érdekében célszerű lehet akár már a megelőző 10 évben megkezdeni a tudatos felkészülést a változásra.
A felmerésből kiderült, hogy mind a top 100 kkv-ról, mind pedig a Niveus által összeállított mintáról megállapítható, hogy a vállalkozások hozzávetőlegesen 12 százalékánál már el kellett (volna) indulnia a generációváltásnak, míg további 23 százalékuknak a következő években el kell kezdeniük a megfelelő felkészülést a változásra. A teljes mintát tekintve tehát elmondható, hogy a vizsgált kis- és középvállalkozások (összesen kb. 1.000 elemű minta) 35 százalékánál aktualitásnak tekinthető a generációváltás kérdésköre. Iparági megoszlás, valamint cégméret viszonylatában jelentős eltérésről nem beszélhetünk, a generációváltás problémaköre a teljes magyar kkv szektort egyformán érinti.
Külső tőke hozzáadott értéke
A vállalkozások finanszírozási szerkezetét vizsgálva ugyanakkor egyértelműen kirajzolódik, hogy a top 100-as listán szereplő entitások nagyobb - a tulajdonosok befolyásoló erejét azonban nem csökkentő - mértékben használnak külső forrást. A mintákban szereplő cégek tőkeáttétel mutatóinak (a hosszú lejáratú kötelezettségek és a saját tőke arányának) jellemző értékeit (mediánjait) vizsgálva megállapítható, hogy az érintett iparágak legjobban teljesítő, top vállalkozásai 7 százalékos, míg a kisebb árbevételt realizáló vállalkozások 3 százalékos tőkeáttétellel rendelkeztek a 2018-2019 üzleti évek folyamán. Mindkét érték esetében elmondható, hogy a hitelezők aránya a döntéshozatal, a cégvezetés tekintetében elhanyagolható, ugyanakkor a cégértéket növelő, egészséges mértékű idegen tőkét a jobban teljesítő, toplistás cégek vesznek igénybe. Ezen társaságok esetében a külső finanszírozók rendelkezésre tarthatják a generációváltás zökkenőmentességének biztosításához szükséges tőkemennyiséget, továbbá érintettségi szintjük garanciát jelenthet a társaságok menedzsmentje feletti kontroll megtartásához, a megfelelő pénzügyi döntések meghozatalához.
A vizsgálat eredményeit összefoglalva kijelenthető, hogy a Magyarországon működő kis- és középvállalkozások több mint egyharmadánál a kockázatok minimalizálásnak érdekében foglalkozni kell a generációváltás, az utódlás témakörével, ugyanakkor a teljesítményük alapján kiemelkedő vállalkozások elegendő mértékű külső forrást halmoztak fel a kapcsolódó finanszírozási problémák elkerüléséhez. Ezzel szemben a kisebb piaci részesedéssel rendelkező vállalkozások esetében jelentős mértékű kockázatok merülhetnek fel a változások nem megfelelő menedzselése nyomán, mely idegen tőke, pénzügyi szakemberek hiányában akár csőd közeli állapotot is eredményezhet.
