Immár aktuálissá vált a TÁMOP 2.1.3 kiírásra készített pályázatok benyújtása, ezért is érdemes szakértők bevonásával említést tenni azokról a kockázati tényezőkről, amelyek akár módosíthatják a folyamatot, és a teljes pályázati anyag újratervezését is eredményezhetik. Képzési pályázatokról lévén szó, a TÁMOP 2.1.3 képzési projektekhez nyújt uniós forrást. A pályázók többnyire külső segítséget vesznek igénybe, azaz a pályázatírást, a konkrét képzések lebonyolítását partnerekre, esetleg mások által ajánlott – erre specializálódott – cégekre bízzák. Mégis nem várt következményei lehetnek annak, ha a megbízott szakértői csapat a legfontosabb kérdésekben félreinformálja a pályázókat. Több esetben előfordul ugyanis, hogy a képzési projektben lehívható pénzt belső képzésekre fordítják a vállalkozások, terv szerint lerövidítve ezzel azt a hosszadalmas dokumentációs folyamatot, amit a pályázat kötelezően előír.
„Mindezt azonban tévesen teszik, ugyanis azok a vállalkozások, amelyek a belső képzési formát választják, ennek értelmében felnőttképzési tevékenységet folytatnak, így rájuk ugyanúgy vonatkoznak a felnőttképzési törvény szabályai” – tudtuk meg Bertalan Tamástól, a Felnőttképzési Szakértők Országos Egyesületének elnökétől. A TÁMOP 2.1.3 is rögzíti, hogy a felnőttképzési törvény szerint kell lebonyolítani a képzési projekteket, így a belső képzésekre sem vonatkozik más szabályozás. (A törvény hatálya minden vállalkozásra kiterjed onnantól kezdve, hogy felnőttképzési tevékenységet folytat.)
Azzal, hogy a cégek belső képzést valósítanak meg, vállalják a dokumentációs kötelezettség elvégzését, ami azonban a tájékozottság hiányában elmaradhat, esetleg hiányos is lehet, ezzel kockáztatva az elnyert források kifizetését. Megoldást jelenthet megfelelő, a pályáztatás folyamatában jártas, illetve belső képzések esetében a teljes menedzselési folyamatot vállaló partner bevonása.
A képzési projekt tervezésére legalább ekkora figyelmet kell fordítaniuk a pályázóknak, ugyanis egyre gyakoribb az OKJ-s képzések megvalósításának magas aránya a kompetenciafejlesztő képzések mellett, ami valós kockázatot rejt magában. „A vállalatok jogos igénye, hogy az alkalmazottak készségfejlesztését OKJ-s végzettséget adó szakmai programokkal is kiegészítsék (vagy éppen hatósági képzésekkel, amit a pályázat nem támogat)” – tájékoztatott Zsuffa Ákos, az Akkreditált Felnőttképzési Intézmények Országos Egyesületének elnöke, aki külön felhívja a pályázók figyelmét, milyen buktatókra számíthatnak a különböző képzési formák keveredésével.
Hasonlóképpen kockáztatják a pályázók az elnyert összegeket, ha a hatósági ellenőrzések során felkészületlenek, a jogszabályi előírásoknak nem tesznek eleget, a dokumentációs kötelezettséget elhanyagolják. „Az ellenőrzés nem tesz különbséget az egyes konstrukciók között, a hatóság az EMK és a 4/2011. kormányrendelet szerint jár el, vagyis az ellenőrzés egységesen történik” – tudtuk meg Szűcs Ákostól, az ESZA ellenőrzési, szabálytalanság- és panaszkezelési igazgatójától. A folyamat lehet helyszíni ellenőrzés, ezen belül időközi (a projekt megvalósítása során), illetve záró helyszíni (a projektzárást követően), amely kiegészül egy másik típussal, az előzetes értesítés nélküli ellenőrzéssel, amely szintén az Egységes Működési Kézikönyv alapján kapcsolódik a képzési projektekhez.
A TÁMOP 2.1.3 pályázatban induló mikro-, kis-, közép- és nagyvállalatoknak ennek értelmében rendkívül körültekintően kell eljárniuk az egyes pályázati folyamatokban, legyen szó a képzési projekt tervezéséről, a kötelező dokumentációról, a megvalósításról vagy éppen a képzések lebonyolításáról. Bármilyen apró hibával, a kötelező elemek elkerülésével a képzésre fordítható támogatást kockáztatják, sőt a hatóság akár ezzel együtt a további uniós forrásokból való kizárással is szankcionálhatja az érintetteket.
