A „játék” mögött persze rengeteg munka volt, délutánok, hétvégék, amiket a hat diák – tanáraikkal, segítőikkel – a felkészüléssel töltött. A 14–16 év közötti gyerekeknek ez volt az első igazi „robotolás”, addig csak Lego robotokat építettek.
A versenyhez a résztvevők világszerte a washingtoni szervezőktől ládákban kapták meg az alkatrészeket és a hozzájuk tartozó használati utasítást. A hozzávalókból kellett még otthon robotokat építeniük, majd megírni azt a programot, amivel azt vezérlik. A döntő témájának, a víznek megfelelően, a csapatok robotjainak színes golyókat kellett szétválogatniuk: a kék labdák a tiszta vizet, a narancssárgák a szennyeződést jelképezték.
Tanáruk, Karsai Zsuzsa, egyike volt azoknak, akik itthon és a versenyen is végig segítették a csapatot. Nézete szerint már a robotok megalkotásánál eldőlt, ki mennyire érzett rá a megoldásra: bár a diákok a világ minden táján ugyanolyan alkatrészekből dolgoztak, más-más eszközöket építettek belőle, különböző vezérléssel, s csak a helyszínen derült ki, jól gondolkodtak-e.
„A Team Europe, a Fazekas diákjaié, sorra hozta a győzelmeket, így jutottunk el oda, hogy végül a kétnapos, összesen hat versenyből álló sorozatban 716 ponttal elsőként végezzünk” – meséli jogos büszkeséggel a tanárnő. A Fazekas mellett magyar színekben korábban már nevezett a Balatonalmádi Kéttannyelvű Gimnázium, a Fazekas így Team Europe néven indulhatott – korábbi eredményeik miatt engedték meg a szervezők, hogy két csapat is jöjjön Magyarországról.
Minden fordulóra három-három csapatot sorsoltak össze, a közös nemzetközi munka hozta meg az eredményeket. Az összesen hat fordulóban a fazekasos diákok több partnert is kaptak, Kambodzsával például kétszer is összekerültek.
A verseny szemléletét jól jelzi, hogy a rendezők nemcsak a műszaki tudást pontozták, de kiemelten fontosnak tartották az együttműködést, egymás segítését, ezért azt külön értékelték. Mivel a verseny nemcsak robotokról, programozásról, hanem a közös munkáról is szól, így történhetett, hogy egy alkalommal a szenegáliak csak a magyar versenyzők segítségével tudtak egyáltalán indulni, miután közösen javították meg az afrikai csapat gépének egy elromlott alkatrészét.
A First Global Challenge eseményeit óriási érdeklődés kísérte. Az amerikai elnök lánya, Ivanka Trump is felkereste a fiatalokat a helyszínen, a díjkiosztón pedig Jim Yuong Kim, a Világbank vezetője szólt a részt vevő diákokhoz. Amint mondta, minden ország hozzájárulhat ahhoz, hogy már gyerekkorban eldőljön, kiből mi lesz – például a Világbank elnöke...
S végül azokról, akik nélkül ez az igen szép siker nem születhetett volna meg: ezek a szülők és a külső támogatók. Főként a szülők adtak lendületet a közösségi finanszírozási kampánynak, ennek köszönhetően juthattak el a diákok egyáltalán Washingtonba. Elsősorban ők és korábbi fazekasos diákok kilincseltek a cégeknél, a robotépítő diákok útját több vállalat és alapítvány is támogatta. Sajnálatos módon az egyébként oktatási segédeszköznek számító, ezért a világon mindenütt vámmentes robot-alkatrészek után vámot és áfát is kellett fizetni.
