A dialógus vezérszónoka, Lerch Attila, a Microsoft Magyarország Kft. üzletfejlesztési igazgatója arról beszélt, hogy a megváltozott gazdasági helyzet a cégek társadalmi felelősségvállalását is befolyásolja: ma az a kérdés, hogy az üzleti élet szereplői hogyan tudnak munkahelyeket biztosítani. Egy hamarosan megjelenő felmérésre hivatkozva Lerch Attila kiemelte, ha egy ötös skálán mérjük az informatikai jártasság fontosságát az álláshoz jutásban, az eredmény 4,2.

- A szakmának ma innen kell megközelítenie a társadalmi felelősségvállalás kérdését - mondta és hozzátette: a szakma összeállt, jó kezdeményezéseket hozott létre, de késik a megvalósítás. A kérdés most az, hogy hogyan lehet összefogni a hatékony végrehajtás érdekében miközben más területeken egymás versenytársai.

Van civil összefogás, politikai partnerség, de az informatikai tudás szétterjedése mégis késik, összegezhető Lerch Attila gondolata, amelyet Tilesch György, a MEFIT Alapítvány főigazgatója folytatott. A szakember arról beszélt, hogy számtalan ötlet van, amely bár magyar fejből pattant ki, a világ más országában előbb megvalósult.

- Mindössze 10 százalék azoknak az állásoknak a száma, amelyekhez nincs szükség IKT tudásra - hivatkozott Tilesch György a már korábban említett tanulmányra -, a Titán program mégsem tudott elindulni, pedig másfél évvel ezelőtt a Parlamentben bejelentették a program elfogadását. Míg akkor időben voltunk, ma roppant mód el vagyunk késve. Versenyelőnyről már nem beszélhetünk, marad a felzárkózás.

Mindkét felszólaló egyetértett abban, muszáj lenne, hogy Magyarország a helyes irányban fejlődjön tovább, enélkül ugyanis nagyon nehéz lesz az ország versenyképességét fokozni valamint megvalósítani a Lisszaboni Stratégia célkitűzéseit.

A felvetésekre elsőként Téglássy Orsolya a Miniszterelnöki Hivatal infokommunikációs Fősztály osztályvezetője reagált, aki a MEFIT program kapcsán hangsúlyozta, hogy a célkitűzésekkel a kormányzat egyetért, jelen pillanatban a folyamatot azonban lassítja, hogy a program részleteit az EU társfinanszírozásának keretrendszeréhez kell igazítani.

Felajánlásokra van szükség!

Szlankó János, a KFKI Zrt. elnöke hozzászólásában azt javasolta, hogy az IKT cégek szponzorálják az iskolákat a digitális írástudás elterjedésének érdekében, miután úgy tűnik, hogy az e-befogadás szélesítésére csak korlátozottan van állami és uniós forrás. Az asztalnál ülő Herczog Edit, az Európai Parlament képviselője azonnal reagált az indítványra és elmondta, hogy ő „ceruzaprogramot" indított: Fejér megyében egy a számítógépet addig nem használóknak szóló tanfolyam végén a résztvevőknek a szervezők átadták a képviselőasszony levelét, amelyben ő gratulált és egyben megkérte az érintettet, hogy küldjenek neki egy e-mailt.

Előadóink

- A lényeg, hogy az emberek megismerjék, hogy mire jó a számítógép és milyen lehetőségeket jelent a mindennapi életük során.

Herczog Edit szerint érdemes mosolyogni, a tapasztalatok azt mutatják, a politika nem a frusztrált ágazatokat támogatja.

Dombi Gábor az Infórum főtitkára egy történetet mesélt el. Évekkel ezelőtt az Informatikai Vállalkozások Szövetségének közgyűlésén meghirdette az e-örökbefogadási programot, amely lényege, hogy egy-egy cég úgy patronálja az általa választott iskolát vagy más helyszínt, hogy időről időre karbantartja a szoftver- és hardvereszközöket, segít eligazodni az újdonságokban, tanácsot ad. Ily módon a cégek és intézmények között közvetlen kapcsolat jön létre, ami ugyan kis lépés a digitális írástudás irányába, mégis nagyon fontos.

Drajkó László, a Microsoft Magyarország ügyvezető igazgatója egy idézettel kezdte hozzászólását: „ne azt kérdezzük, hogy az ország mit tesz értünk, hanem, hogy mi mit tehetünk az országért". A szakember a szakma felelősségére hívta fel az egybegyűltek figyelmét.

- El kell menni az iskolákba, és oktatni. De nem elsősorban a gyerekeket kell tanítani, hanem az idősebb korosztályt. A TITÁN programban van egy vállalás, amit nem használunk ki. Az informatikai szakma arra tett ígéretet, hogy amennyiben a kormányzat segít abban, hogy az uniós forrásokból több jusson a vállalatok, cégvezetők, kis- és középvállalatok számára informatikai oktatására, mi elmegyünk és tanítunk. Mindenki - szakma, felhasználók, kormányzat - közös felelőssége, hogy ne elvesztegetett lehetőségek legyenek. Az nem kérdés, hogy egyszer lesz információs társadalom Magyarországon, csakhogy ez a verseny időre megy. Ha későn érünk célba, vesztettünk - mutatott rá Drajkó.

Zárda Sarolta, a Gábor Dénes Főiskola rektora az Oktatási Minisztérium nyitottságát hiányolta. Mint elmondta 1992-97 között negyvenezer ember saját pénzén akart informatikát tanulni. Ma a tizede jelentkező sincs miután a bürokratikus szabályok - matematika vagy fizika érettségivel kell rendelkezni a jelentkezőnek - megnehezítették a részvételt. Ráadásul 2010 január elsejétől a korábbi 60 ezer forint adókedvezmény sem jár már a költségtérítéses tanfolyam hallgatóinak.

Pettkó András országgyűlési képviselő Dombi Gáborhoz és Szlankó Jánoshoz hasonlóan egy olyan CSR programjavaslattal állt elő, amely nem pénz kérdése. A magas munkanélküliségi rátával küzdő Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyik iskolája egy IT cégtől ajándékba kapott öt számítógépet. Az eszközök felkerültek a polcra, mert nem volt ember, aki értett az informatikához. A politikus szerint számos hasonló eset van, ahol csupán az informatikai tudás hiányzik ahhoz, hogy a rendelkezésre álló eszközök hasznosuljanak, az informatikai cégektől viszont minimális befektetést igényelne, hogy „kölcsönadjanak" egy embert, aki az adott helyen oktat. Ehhez összefogás kell, és hogy legyen aki koordinálja az igényeket és a felajánlásokat.

Az E-Magyarország konferencia teljes programját itt olvashatja.