- Hogyan lehetett ilyen versenyképes tudásra szert tenni?

- Tudatosan biztosan nem. Az én esetemben a véletlen és a szerencse egyformán részt vett sorsom alakításában. Az Apáczai Csere János Gimnázium német nyelvi tagozata után a műszaki egyetemen végeztem, mégpedig a gyengeáramú villamosmérnöki karon. 1989-ben kezdtem meg felsőfokú tanulmányaimat, s csak abban az évben indult el a számítástechnikai szakemberképzés. Tehát egyáltalán nem készültem tudatosan az informatikai szakma elsajátítására. Szüleim műszaki tanáremberek, édesapám a győri egyetem első rektora volt, édesanyám gépészmérnök tanár, szakfelügyelő. Tehát elég egyértelműen adódott számomra a műszaki pálya. De sokkal jobban is vonzott a konstruktív, gyakorlati tudás, mint a humán. A kutatói, elméleti pálya pedig a legkevésbé sem volt alternatíva számomra.

- Akkor honnan van a doktorátus a neve előtt?

- Egyszerűen azért mentem az egyetem elvégzése után PhD-re, mert még nem akartam dolgozni. Még az egyetemi évek alatt megpályáztam egy orvos-mérnöki ösztöndíjas képzést, s Németországban töltöttem egy évet, innen jött a téma, valamint a baráti körből. Így viszonylag simán megírtam egy doktorit az agyi elektronikus jelekről.

- Mikor kezdődött el a munkakarrier?

- Félállásban elszegődtem egy orvosi berendezéseket gyártó és forgalmazó céghez mérnök-üzletkötőnek. Két nyelven beszéltem magas szinten, a német mellett angolul, s jártam a világot. Sokat utaztam, sok tudást felszedtem anélkül, hogy arra készültem volna. Közben egy nemzetközi diákszervezet aktív tagjaként diákdiplomáciával is foglalkoztam. Akkor nem tudatosult bennem, de most visszagondolva, azokban az években ragadt rám a globális gondolkodásmód, sok nép, kultúra megismeréséből és kezeléséből származó kommunikációs gyakorlat. Ez a képességem, jártasságom erősödött fel a HP első éveiben, amikor a kelet-európai és ázsiai leányvállalatok ifjú vezetőit képző és felkészítő rendezvényeken sok órát töltöttem a többiekkel, s magas szintű HP-vezetőkkel kerültem mindennapi kapcsolatba.

- Mikor kötelezte el magát egy cég és a teljes embert kívánó munka mellett?

- Először is nagyon nehezen vettem rá magam, hogy a kötetlen életformát felváltsam egy nagy felelősséggel járó, erős tempójú, felnőttséget követelő munkára. Kíváncsiságból mentem el 1997-ben a HP-hoz állásinterjúra. Többfordulós interjúztatás folyt, majd egy fél éven át. S talán sorszerű, hogy azon a napon, amikor elindultam Amerikába, s amikor balesetben meghalt a legjobb barátom, felhívtak telefonon, hogy megkaptam az állást. Fokozatosan megszerettem a munkát. Termékmenedzserként kezdtem, majd 2000-től a HP marketingigazgatója lettem.

- A Compaq és a Hewlett-Packard egyesülése önt hogyan érintette?

- Jó féléves átmeneti időszak után felállt a ma is érvényben lévő szervezeti struktúra. A négy egyenrangú vezetői pozíció egyikét, a Képalkotási és Nyomtatási Divízió vezetését rám bízták. A többi három vezetői posztot volt compaqos munkatársak kapták.

- Önnek ki a főnöke a hazai cégnél?

- A HP globális nagyvállalat szervezeti struktúrája nem hierarchikus, hanem funkcionális. A négy terület mindegyike hazai és nemzetközi szinten is önálló pénzügyi elszámolással, személyi politikával, üzleti stratégiával rendelkezik. A tőzsdén is önállóan jegyzik az üzletágakat. A hazai üzletágvezetőknek a klasszikus értelemben vett "közös" főnöke a HP első számú embere, Mark Hurd. Természetesen regionális szinten dolgoznak vezető kollégáink, akikkel egyezetés, koordinálás folyik. A mátrix összefüggései igen bonyolultak.

A teljes cikket a Piac és Profit márciusi számában olvashatják.