Ezen árucikkek árának közelmúltbeli alakulása jól szemlélteti, hogy a helyi sokkhatások hogyan fordulnak át globális volatilitásba. A kávé nemzetközi ára 2021–2022-ben megugrott a brazil aszályok és fagyok, valamint a kedvezőtlen kolumbiai időjárás következtében, majd 2025 elején történelmi csúcsokat ért el az éghajlatváltozással összefüggő vietnami és indonéziai termelés-kiesés közepette. A kakaó ára meredeken emelkedett 2023–2024-ben, miután Elefántcsontparton és Ghánában a kedvezőtlen időjárás és a növénybetegségek miatt csökkent a termelés. A teapiacok eltérő mintát mutattak, a COVID-19 világjárvány alatti áremelkedéseket elsősorban a megnövekedett otthoni fogyasztással és az esetleges egészségügyi előnyökkel összefüggő erősebb kereslet vezérelte.

A gazdák kevésbé érzik meg a drágulást, mint a feldolgozók

A jelentés megállapítja, hogy a nemzetközi árak változásai nem jelennek meg egyenletesen az értéklánc egyes szakaszaiban. Sok esetben a termelők közvetlenebbül ki vannak téve az árak változásainak, míg a fogyasztói árakra gyakorolt ​​hatás általában korlátozottabb. Ez arra utal, hogy az ártranszmissziót a globális értékláncok szerkezete befolyásolja, ahol több lépés választja el a gazdálkodókat a fogyasztóktól, és ahol az érték jelentős része a feldolgozásban, a forgalmazásban és a kiskereskedelemben keletkezik.

Ennek eredményeként a globális árváltozások nem egy az egyben terjednek szét az értéklánc egészén. Az emelkedések nem eredményeznek feltétlenül magasabb árakat a gazdálkodók számára, és az árak csökkenése csak részben terjed tovább – különösen a fogyasztói szintre –, amint azt a csokoládé esete is mutatja. Kiskereskedelmi szinten a nemzetközi árváltozások hatása általában korlátozottabb, részben azért, mert a nyers kávé, kakaó és tea ára a végtermék árának csak kis részét teszi ki. Az ártranszmisszió mértéke országonként változó, tükrözve a piaci struktúra, a belföldi és kereskedelmi politikák, valamint a tranzakciós költségek közötti különbségeket is.